KOLOSTOR

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és
bizalmasan közölte velük: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát
a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják
a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de
harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte: "Intézd úgy, (Uram,) hogy
az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik
pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy mit
kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
ki kell innom?" "Készek vagyunk!" - felelték. Jézus erre így folytatta: "A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: "Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28

Elmélkedés:

Jakab és János apostol gondolkodása a korabeli zsidó elképzeléseket
tükrözi a Messiás uralmának eljöveteléről. Azok közül, akik Jézust
Messiásnak vallják, s ki is fejezik ezen hitüket, többen inkább csak egy
földi királyság megvalósítását várják tőle. A tanítványok csak lassan
értik meg azt, hogy Jézus uralma nem evilági uralkodást jelent.
A mai evangéliumi rész végén Jézus világosan kijelenti, hogy nem
uralkodni, hanem szolgálni szeretne. Egész földi életpályája a mennyei
Atyának tett szolgálat az emberiség megváltása érdekében. Szolgálatát az
Atya nem evilági dicsőséggel jutalmazza, hanem a feltámadás örök
dicsőségével. E dicsőségben mi akkor részesedhetünk, ha nem csak
készségünket fejezzük ki a szenvedések elviselésére, hanem életünk
keresztútját Istennek végzett szolgálatnak tekintjük.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Irgalmas Jézus, akinek Szíve maga a szeretet. Fogadd Szíved hajlékába
azokat a lelkeket, akik különösen tisztelik és dicsőítik irgalmadat! Isten
erejével megerősödött lelkek ezek, bátran haladnak előre minden
szenvedésben és megpróbáltatásban, bízva irgalmasságodban. Ezek a lelkek
egyesültek Jézussal, és vállukon hordják az egész emberiséget. Nem sújtja
őket szigorú ítéleted, mert haláluk óráján a Te irgalmad öleli át őket.