KOLOSTOR

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
"Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12

Elmélkedés:

Nagyböjti utunkon Jézus az alázatosságot tanácsolja nekünk. Az alázatos
ember elkerüli az önhittséget, nem próbálja önmagát és értékeit
felnagyítani, hanem mindig a szerénységre törekszik. Az alázatosság tehát
először is azt jelenti, hogy más emberekkel való viszonyomban nem akarok
mások fölé kerekedni.
Az alázatosságnak egy komolyabb szintje az, amikor az ember elismeri Isten
előtti kicsinységét, beismeri, hogy mindet Istentől kap és neki köszönhet.
Az Isten előtti alázat bűnösségünk beismerését jelenti.
De még ennél is mélyebb értelmű Krisztus alázata, aki emberré válása által
szerezte meg az üdvösséget, s így vált megváltásunk alázatos szolgájává.
Urunk alázatosságát utánozva Isten felé fordulunk és ő is felénk fordítja
arcát.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad
örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket
örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a szent
hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az
angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat.