KOLOSTOR

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az
úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának
neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok,
sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus
látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
Megszólította: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg azt felelte: "Uram! Nincs
emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én
odaérek, már más lép be előttem." Jézus erre azt mondta neki: "Kelj föl,
vedd ágyadat, és járj!" Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és
járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a
meggyógyított emberre: "Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned." Ő
azonban így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd
ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Kicsoda az az ember, aki azt mondta
neked, hogy vedd ágyadat, és járj?" A meggyógyult ember azonban nem tudta,
hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a
helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított
emberrel, és ezt mondta neki: "Látod, most meggyógyultál. Többé ne
vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!" Az ember elment, és
elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók
üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
Jn 5,1-16

Elmélkedés:

Jézus csodás gyógyításainak többségénél a betegek keresik fel őt és kérik
segítségét. Abban a hitben és reményben fordulnak hozzá a gyógyulni
vágyók, hogy részesedhetnek az irgalmas Isten segítségében, s meg is
kapják ezt. A mai evangéliumban Jézus fordul oda a beteghez, s ő kínálja
fel számára a gyógyulás lehetőségét. A beteg az "irgalmasság házában" nem
kapott irgalmat egyetlen embertől sem évtizedeken keresztül, most viszont
rátalál az isteni irgalom.
A történek egyik mondanivalója az lehet számunkra, hogy felkínálja nekünk
is a gyógyulás lehetőségét. Megkérdez minket, hogy szeretnénk-e
meggyógyulni, szeretnénk-e, hogy bűneinket eltörölve meggyógyítson minket.
Mit válaszolok, amikor engem kérdez, hogy meg akarok-e gyógyulni?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenem, Atyám, nehezemre esik most azt mondanom: "Legyen meg a te
akaratod." Letört vagyok, és már bátorságom sincs. Fájdalmaim szinte
elviselhetetlenek. Minden, ami oly bőven kitöltötte életemet, most olyan
messzinek tűnő számomra. Az emberek, akikhez kötődött életem, a munkám,
barátaim, mindennapi tevékenységem. Magam vagyok, egészen egyedül, de
veled szeretnék lenni életemnek ezekben a nehéz óráiban. Bármennyire is
erőtlen vagyok, mégis megkísérlem, hogy igent mondjak arra, ami most velem
történik.