Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta,
hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába
érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit
Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott
voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a
vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett.
Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá,
és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.
Jézus ezt mondta: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek." A
királyi tisztviselő azonban így szólt: "Uram, jöjj, mielőtt meghalna a
fiam!" Jézus erre azt felelte: "Menj csak! Fiad él." Hitt az ember Jézus
szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak
szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: "Melyik
órában lett jobban?" Ezt mondták: "Tegnap déltájban hagyta el a láz." Az
apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: "Fiad él."
Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája,
amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54
Elmélkedés:
A húsvét ünnepéhez közeledve a nagyböjti evangéliumok fokozatosan
felkészítenek minket Jézus feltámadásának csodájára, arra a titokra, hogy
Istennek hatalmában áll életet, új életet adni az embernek. A tisztviselő
fia már halálán van, amikor az Úr segít rajta apja kérésére. Jézus csupán
egyszerű mondattal válaszol a kérésre: "Fiad él." Az apát megnyugtatja ez
a kijelentés, amikor pedig személyesen tapasztalja meg annak igazságát,
akkor hit ébred benne. A húsvéti beszámolókban és tanúságtételeknél majd
látni fogjuk, hogy az új életet kapott, a halálból feltámadt Jézussal való
találkozások is hitet ébresztenek.
Erre a húsvéti hitre szeretnénk mindannyian eljutni.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz
lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a
világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy
mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig
osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim
elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket,
támaszt jelenthessek számukra.
2009. március 23., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése