KOLOSTOR

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: "Ahogy Mózes fölemelte a
kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz
benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba,
hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz
benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont
magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság
a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a
világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat
tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy
napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a
világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint
cselekedte azokat."
Jn 3,14-21

Elmélkedés:

A szeretetből sosem elég
Egy fiatalember, aki talán nem ismerte a tékozló fiú történetét vagy csak
a példabeszéd kezdő sorait olvasta, egyszer elhatározta, hogy kikéri
apjától a család rá eső örökségét, s elindul, hogy szerencsét próbáljon a
világban. Az apja elé állt, s előadta, hogy jól ismeri a munkának az
értékét, már képes magáról gondoskodni, tehát adják oda neki mindazt, ami
jár neki a család vagyonából. Az apja kicsit elcsodálkozott a kérésen, de
a következőképpen egyezett bele: "Amikor idehozod nekem az első tányért,
amiért megdolgoztál, megkapod az örökrészed és elmehetsz." Mi sem könnyebb
ennél - gondolta magában a fiú, aztán odament az édesanyjához, kért tőle
egy tányért, amelyet az apjához vitt. Az apa átvette a tányért, rögtön
megismerte a családi darabot, egy mozdulattal a földhöz vágta és csak
ennyit mondott: "Fiam, ezért nem te dolgoztál meg, hanem én". A fiú
másnapra új tervet eszelt ki, egy lopott tányért vitt, de apja tudván,
hogy ilyen gyorsan nem lehet becsületes munkával egy tányért megszerezni,
ezt is a földhöz vágta mondván: "Fiam, ezért te nem dolgoztál meg". A
következő napon a fiú rokonoknál volt látogatóban, hosszasan dicsérte a
szép étkészletet, aminek "jutalmaként" ajándékba kapott egy tányért. Ezt
adta apjának, aki széttörte ezt is tudván, hogy biztosan ezért sem kellett
megdolgoznia a fiának. Negyednap a fiú egy barátjától kölcsönkért
tányérral állt apja elé, aki - bár látszott rajta, hogy sajnálja - ezt is
úgy vágta a földhöz, hogy azonnal ripityára tört, aztán ezt mondta: "Fiam,
ezért más dolgozott meg, de nem te". A fiú kezdte megérteni, hogy mit
hibázott, ezért a következő héten alkalmi munkát vállalt, hogy tányért
tudjon venni. Egész heti fizetéséért még egy készletet sem kapott, csak
mindössze öt tányért. Az elsőt odaadta édesanyjának, a másodikat elvitte a
boltba, ahonnan ellopta, a harmadikat odaadta ajándékba egy szegény
koldusnak, akivel találkozott, a negyediket visszaadta a barátjának,
akitől kölcsön kérte, s az ötödikkel boldogan indult apjához, s ezzel adta
a kezébe: "Apám, ezért megdolgoztam, ezt ne törd össze! Most már tudom,
hogy mennyit kell dolgozni egy tányérért. Értékelem, hogy mennyit
fáradoztál családunkért. Nem érdemlem meg ingyen azt, amiért te dolgoztál,
ezért inkább itthon maradok."

E példával azt szerettem volna szemléltetni, hogy mennyire kevésbé
értékeljük az igazán fontos dolgokat, köztük Isten ajándékait, az ő
végtelen szeretetét. Sokszor észre sem vesszük a minket körülvevő isteni
szeretetet, és emiatt hűtlen gyermekekként állandóan kiszakítjuk magunkat
e szeretet vonzásköréből. Egy általunk boldogabbnak vélt világ után
vágyakozunk, mert nem vesszük észre, hogy Isten szeretetében a
legboldogabb az életünk.

Ennek fényében érdemes jobban odafigyelnünk az evangélium kijelentéseire:
"Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki
benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16). Jézus
Krisztus e világra jövetele Isten szeretetének a jele, de szenvedése és
halála is arról árulkodik, hogy Isten a legvégsőkig elmegy, hogy kimutassa
irántunk való szeretetét. Amikor most, a nagyböjti időben végigelmélkedjük
Jézus keresztútját, s amikor majd nagypénteken a Golgota hegyén
felállított keresztjére tekintünk, akkor gondoljunk arra, hogy mindez
Isten szeretetét tanúsítja.

Az evangélium így folytatódik: "Isten nem azért küldte Fiát a világba,
hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ" (Jn 3,17).
Bár bűneink miatt büntetést érdemelnénk, Isten mégsem akar elítélni
minket, hanem azt szeretné, hogy eljussunk az üdvösségre. Erre a megváltó,
üdvösséget felkínáló szeretetre nem lehet más válaszunk, mint a szeretet.
Ha a bűn az Istennel és az embertársakkal való szeretetkapcsolatot teszi
tönkre, akkor a bűn elleni küzdelem nem lehet más, mint a szeretet
mindennapi gyakorlása Isten és a felebarát felé.

Befejezésül egy igen rövid történetet mondok még, ami elmélkedéseink
gyakori szereplőjével, Eszterrel történt. A középiskolában egy
irodalomdolgozat egyik feladata az volt, hogy egy olyan verset kellett
elemezni, amelynek a címe ez volt: Elég a szeretetből. Eszter verselemzése
a következő volt: "Nem elég."

Ha nem csak szemléljük Jézus szeretetét, hanem megértjük annak mélységét
és az Ő szeretetében élünk, akkor belátjuk: A szeretetből sosem elég.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Add, Uram, hogy szeresselek és testvéri szeretettel szeressek! Áradjon
egész szeretetem a keresztények felé, az Egyház minden tagja felé, ó,
Jézusom! Add, hogy szeretetem kiterjedjen az egész világra, a te
szereteted által, hogy tagjaid átöleljék az egész világot!
Szent Ágoston