2009. március 2., hétfő

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az
Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet
foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő
pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a
kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután
a király így szól a jobbján állókhoz: "Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek
birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és
ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és
ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti
fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!"
Erre megkérdezik tőle az igazak: "Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy
enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor
láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy
betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy
meglátogattunk volna?" Akkor a király így felel: "Bizony, mondom nektek:
Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!"
Ezután a balján állókhoz szól: "Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök
tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem
adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és
nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és
börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!"
Erre ők is megkérdezik: "Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni,
idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a
segítségedre?" Ő pedig ezt feleli majd nekik: "Bizony, mondom nektek: Amit
e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!" Ezek akkor az
örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46

Elmélkedés:

Egyházunk azt ajánlja, hogy a nagyböjti időben különösen is gyakoroljuk az
irgalmasság cselekedeteit embertársainkkal. Az evangélium arról szól, hogy
az utolsó ítélet napján azt fogja számon kérni tőlünk Isten, hogy
gyakoroltuk-e ezen jócselekedeteket. A szeretet gyakorlásának kötelességét
sokan azzal próbálják eltolni maguktól, hogy inkább ők szorulnak rá mások
támogatására, és nincsenek abban a helyzetben, hogy másokat segítsenek.
Valójában az irgalmasság tettei olyan egyszerűek, hogy mindenki megteheti
őket.
Amikor jó szándékkal mások segítségére sietünk, lássuk meg ebben annak
lehetőségét, hogy valóban Jézusnak szolgálunk. A szegényekben és az
elesettekben maga Jézus várja segítségünket.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk: Annyi okunk van a csüggedésre, a szorongásra, magunkba
zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít:
ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő
értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi
szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában
Téged hirdethessünk az aggódóknak,- Téged, - aki ma is megszólítasz
minket: Ne féljetek!

Nincsenek megjegyzések: