KOLOSTOR

Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt
a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és
angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és
hirdette az Isten evangéliumát: "Betelt az idő, közel van az Isten
országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
Mk 1,12-15

Elmélkedés:

Nagyböjti megálló
Tavaly, a tavasz táján olvastam egy történetet. Egy reggelen, amikor az
emberek munkába, a gyerekek pedig iskolába mennek, egy farmernadrágos,
baseball-sapkás fiatalember Washington egyik forgalmas állomásán kiszállt
a metróból. Az emberek jöttek, mentek az állomáson a reggeli
csúcsforgalomban, ő pedig megállt, elővette hegedűjét, ösztönzésként
néhány dollárt dobott a hegedűtokba, és elkezdett játszani. Az utcazenész
koncertje 45 percig tartott, s hat fülbemászó dallamú, klasszikus
zeneművet tartalmazott. Ez idő alatt 1089 személy haladt el mellette. Hat
személy állt meg hosszabb-rövidebb időre, hallgatni a hegedűst. Hét
személy adakozott a zenész javára, összesen 32 dollárt.
Tetszésnyilvánításként még egy rövidke tapsot sem kapott senkitől.
A történet érdekessége, hogy a rögtönzött koncerten a zeneirodalom hat
legnehezebb Bach-darabja hangzott el a világ egyik legértékesebb
hangszerén, egy 3 és fél millió dollárt érő, 1713-ban készült
Stradivari-hegedűn. A zenész pedig a világ egyik legkiválóbb
hegedűművésze, a csodagyerekként feltűnt Joshua Bell, akinek teltházas
koncertjein ezrek tapsolnak szerte a világon.

Az esetet hallva most bizonyára azt kérdezzük mindannyian: Vajon mi
megálltunk volna a csodálatos zenét hallgatni a metróban? De nem érdemes
ezen sokat gondolkoznunk! Megmondom a választ. Valószínűleg nem, sőt,
szinte egészen biztos, hogy mi sem álltunk volna meg. A hegedűvirtuóz
különleges fellépését egyébként egy washingtoni újság szervezte, s azt
akarták felmérni, hogy vajon felfigyelnek-e az emberek egy művészi előadó
játékára, észreveszik-e művészi szépet a hétköznapokban? Az eredmény az,
hogy a rohanó világban, az ember észre sem veszi a szépet, s továbbmegy
még az igazán értékes dolgok mellett is. A fellépés kudarcának okaiként
persze sok mindent felsorolhatnánk: Nem ismerték fel a világhírű művészt.
Nem volt megfelelően reklámozva a fellépés. Az emberek nem fogékonyak a
komolyzenére. Rossz volt a metróállomás akusztikája. Az emberek azt
gondolták, hogy csak egy szegény koldus akar így pénzt keresni. Az
embernek nincs ideje manapság megállni, hogy zenét hallgasson.

A sokféle tanulságot mondhatnék e történet kapcsán, de inkább mindenkinek
meghagyom a lehetőséget, hogy a maga számára megfogalmazzon legalább
egyet. A tanulságok helyett inkább kérdéseket tennék fel:
Vajon mennyi érték, mennyi kincs mellett megyünk el naponta?
Vajon hány csodálatos lehetőséget szalasztunk el naponta, mert rohanunk és
sietnünk?
Képes vagyok-e egyáltalán felfigyelni bármire, amit nem reklámoznak?
Észreveszem-e az egyszerű, csendes dolgokat körülöttem?
A gyors élettempóval sok minden el lehet érni. De mit lehet vele
veszíteni?
Vajon mi volna képes megállítani? Mi tudná lassítani lépteimet,
élettempómat, s mi tudna megállítani?

Hamvazószerdával elkezdődött a nagyböjti idő, amely épp arra hivatott,
hogy megállítson minket. Életünk utazása során egy új állomáshoz értünk,
amelynek a neve: Nagyböjt. Amikor a böjti idő elkezdődik, az Egyház
hamuval hinti meg homlokunkat, ezzel emlékeztetvén arra, hogy porból
lettünk és porrá leszünk. Vajon az elmúlás gondolata, a halál tudata,
amely bármikor bekövetkezhet, megállít minket? Vajon amikor böjtölünk és
megfékezzük testünket, akkor ez lassítja rohanásunkat? Egyházunk azt kéri,
hogy ebben az időszakban végezzük el szentgyónásunkat. Vajon megállunk-e,
hogy ne csupán megszokásból gyónjunk, hanem komolyan felkészüljünk, s
felébresszük magunkban az őszinte bűnbánatot? A nagyböjti időszak szép
áhítatgyakorlata a pénteki keresztúti imádság. Vajon megállít-e minket
Krisztus szenvedése és halála?

Jézus szavai nagyon határozottan hangzottak az imént felolvasott
szentírási részben: "Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek
meg, és higgyetek az evangéliumban" (Mk 1.15). Vajon megértem-e hogy itt
van az idő számomra? A bűnbánat és a megtérés ideje. A hit ideje. Az
Istenhez való közeledés ideje. Az elgondolkozás ideje. A megállás ideje.
Most értünk a nagyböjti megállóhoz. Vajon megállok-e?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Tisztítsd meg Uram szívemet, hogy a vigasztaló lélek kellemes otthont
találjon benne, s feldíszítse azt kegyelmével és vigasztalásával.
Szalézi Szent Ferenc