KOLOSTOR

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük" - mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
"Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és
visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a
szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú
megszólalt: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem
vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak:
"Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az
ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt - felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés:

A gonosz szőlőmunkások eseténél azon csodálkoztunk el, hogy miként
gondolkodhattak ennyire esztelenül? Hogyan is képzelhették azt, hogy a
gyilkossággal függetleníthetik magukat a gazdától és megszerezhetik annak
szőlőjét?
A tékozló fiú esetét is hasonló értetlenséggel olvassuk, s hasonló
kérdések születnek bennünk: Hogyan is gondolhatta azt, hogy atyja nélkül,
távol családjától majd boldog lesz az élete? Vagy talán abban
reménykedett, hogy vagyona örökké tart? Miért nem gondolt bele jobban
távozásának következményébe?
Mind a szőlőmunkásoknál, mind a tékozló fiú eseténél jól látszik, hogy a
bűn mekkora esztelenség. Ennél már csak az nagyobb esztelenség, ha valaki
később sem látja be, hogy mekkorát hibázott.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, segíts kishitűségemen! Nem, nem vagyok én igazán hitetlen. Akarok
hinni, mindent igaznak tartok, amit mondasz, amit kinyilatkoztattál
üdvösségünkre. De valahogy nem járja át egészen teljes életemet, minden
percemet az a biztos hit, az a meggyőződés, hogy egyedül te vagy életünk
ereje, egyedül te vagy a megoldás minden kérdésben, minden nehézségben, s
hogy te vagy minden szép és igaz dolog Ura, te vagy minden jó eredmény
hőse, mert nélküled semmit sem tudnánk elérni, megalkotni, felépíteni!
Istenem, állj mellettem, biztass és erősíts a cselekvő hit kegyelmével!