KOLOSTOR

Abban az időben azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen
imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a
galileai Betszaidából származott, és kérték: "Uram, látni szeretnénk
Jézust." Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek,
és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: "Eljött az óra, hogy
megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem
hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok
gyümölcsöt hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli
életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem
szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki
nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit
is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az
óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre hang hallatszott az
égből: "Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." A tömeg, amely ott állt,
ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek:
"Angyal beszélt vele." Jézus megmagyarázta nekik: "Nem miattam hallatszott
ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek
a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről,
mindenkit magamhoz vonzok." Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen
halállal fog meghalni.
Jn 12,20-33

Elmélkedés:

A láthatatlan világ felé
Egy óra vakság fel tudná nyitni a szemed? - Ezzel a kérdéssel hívják a
látogatókat a Láthatatlan kiállításra. Általában azért megyünk el egy
kiállításra, hogy megcsodáljuk egy-egy világhírű művész festményeit,
szobrait vagy egyéb alkotásait. Más kiállítások a környezetünket, a
tudomány világát vagy éppen a technika fejlődését mutatják be az
érdeklődőknek. E kiállítások megtekintéséhez mindenképpen szükségünk van a
szemünkre. A láthatatlan kiállítás azonban nem tartozik a szokványos
tárlatok közé. Itt az ember majdnem minden érzékszervét, tehát hallását,
szaglását, tapintását és ízlelését használhatja az eligazodáshoz és az
információszerzéshez, csak éppen a látását nem. A láthatatlan kiállítás a
látó embereket vezeti be a nem látók, a vakok világába. Aki vakon rábízza
önmagát egy igazi vakra és vállalja, hogy végigvezessék a koromsötét
termeken, egy új világot fedezhet fel. Itt szó szerint igaz, hogy vak
vezet világtalant. Nincs világítás és nincs fény. Így élhetik át egy óra
erejéig a látók a nem látók mindennapjait. A teljesen elsötétített
termekben megtapasztalhatják, hogy a legegyszerűbb dolgok milyen
nehézségeket okozhatnak a vakoknak, de azt is, hogy a látás hiánya mégsem
jelent számukra boldogtalanságot. A kérdés találó: vajon egy óra vakság
fel tudná nyitni a szemünket?

A láthatatlan kiállítás látogatói gyakran elmondják a vezetés után, hogy
egy kicsit megváltozott felfogásuk az életről, és jobban értékelik azt,
amit korábban természetesnek tartottak. Miként a nem-látás képes komolyan
elgondolkoztatni a látókat, ugyanígy egy-egy dolognak a látása, látványa
is képes erre. A mérhetetlen szegénységnek, a súlyos betegeknek vagy más
emberi nyomorúságnak a látványa számos ember embert gondolkoztatott már
el, akik aztán ezen élmény hatására hősies lelkülettel egész életüket arra
szentelték, hogy segítsenek ezeken a szerencsétlen embereken.

Az evangéliumban arról hallottunk, hogy a Jeruzsálembe érkező görög
zarándokok látni szeretnék Jézust. Az Isten-látás vágya nem előzmények
nélküli a szentírásban. Az ember nem elégszik meg azzal, hogy hallja Isten
szavát és megcsodálhatja Isten művét a teremtett világban. Ennél többre
vágyik, látni akarja az Istent, ez a vágy azonban nem mindig teljesül.
Istent csak az láthatja, akinek megmutatja magát. A rejtőző Isten
felismeréséhez hitre van szükség.

Az ószövetségi idők rejtőző Istenéhez képest az újszövetség hallatlan
újdonsága az, hogy Jézusban láthatóvá vált az Isten. Születése, e világra
érkezése olyan dolog, amit korábban ember soha nem látott, s amely békével
tölti el az embert. A templomi bemutatáskor az öreg Simeon lelke
megnyugszik, mert szemei meglátták az üdvösséget hozó Gyermeket (vö.:
2,30). A korábbi időkben sok próféta és sok igaz ember szerette volna
látni a Megváltót, de nem láthatták. Akik viszont most hittel tekintenek
rá, azok meglátják benne a Megváltót. Mindennek fényében már másként
olvassuk és értelmezzük Jézus azon csodáit, amikor vakokat gyógyít meg,
visszaadván nekik a szemük világát. E csodáknál ugyanis nem csak a testi
betegség megszüntetéséről van szó, hanem a lelki szemek felnyitásáról is.
S itt értjük meg azt is, hogy Jézus miért nevezi vak vezetőknek azokat,
akik nem látják meg benne az Isten küldöttét.

Vajon mennyire él bennünk az Isten látásának vágya? Vajon az egykori görög
zarándokokhoz hasonlóan feltör-e szívünk mélyéből a vágy, hogy lássuk
Jézust? Szeretnénk-e látni őt? Akarjuk-e őt nézni? Szeretnénk-e szemlélni
Arcát? S vajon megváltozik-e a szemlélés révén gondolkodásunk és életünk?
A nagyböjti időszak lehetőséget ad nekünk, hogy Urunk szenvedését,
kereszthordozását és halálát szemlélve felkészüljünk arra, hogy húsvétkor
láthassuk majd és hittel felismerhessük a Feltámadottat.

Befejezésül kanyarodjunk vissza még egy gondolat erejéig a Láthatatlan
kiállítás példájához. A látogatókat igazi megnyugvás tölti el akkor,
amikor a láthatatlan világból visszakerülnek a látható világba. A vallási
életben, a hit világában ez egy kicsit másként van. Jézus a látható földi
világból visszatért a mennybe, ahonnan jött, visszatért a számunkra most
még láthatatlan világba. A halandó, földi ember számára láthatatlan ez a
világ. Ha földi életünkben e láthatatlan világ felé törekszünk, akkor
feltámadásunk után ebben a világban láthatjuk meg az Istent. Akkor majd
mirajtunk is beteljesedik Jézus szava: "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők
meglátják Istent" (Mt 5,8). Látni az igaz Istent: ez a mi boldogságunk, ez
az örök élet boldogsága.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram Jézus, tedd kezed a szememre, hogy elkezdjem tisztán látni ne a
látható, hanem a láthatatlan dolgokat. Nyisd meg szememet, hogy ne a
jelenbe, hanem a jövőbe tekintsek. Tedd szívem tekintetét átlátszóan
tisztává, hogy lélekben Istent szemléljem.