KOLOSTOR

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: "Két ember
fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A
farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked,
hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan,
házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet
adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem
merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy
irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza,
amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki
pedig megalázza magát, azt felmagasztalják."
Lk 18,9-14

Elmélkedés:

Jézus példabeszéde arra ösztönöz minket, hogy valamelyik szereplő helyébe
képzeljük magunkat. Nem kell persze sokat gondolkoznunk, hogy melyiket
válasszuk, mert Isten előtt az egyetlen helyes magatartás a bűnbánat.
Külső cselekedetüket szemlélve mindkét személy, tehát a farizeus is és a
vámos is ugyanazt teszi: Istenhez fordul. Ezt fejezi ki, hogy a templomba
mennek és imádkoznak. A vámos azzal kezdi az Isten felé fordulást, hogy
elfordul a bűntől, elfordul bűnös önmagától. A farizeus viszont erről
megfeledkezik. Nem ismeri be bűnösségét, s éppen ez akadályozza meg abban,
hogy Istenhez fordulása kedves legyen, s elfogadást nyerjen.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Keserű szenvedésedre és kiontott drága véredre kérlek, Jézusom, hogy
sebezzed meg a szívemet, s bűnbánatom és szeretetem legyen ételem és
italom egész életemen át. Téríts egészen magadhoz, szívem legyen örök
lakóhelyed, minden szavam tetszésedre legyen, életem alkonya szolgáljon
dicséretedre, hogy elnyerhessem általad a Mennyországot.