KOLOSTOR

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint
akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: "Mi közünk
egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: "Hallgass el, és menj ki
belőle!" A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán
nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek
egymást kérdezgették: "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a
tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is
terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés:

A Jézus hallgató emberek észreveszik, hogy szavaiban különleges erő
rejlik, s ez az erő nem lehet más, mint az igazság ereje. Annak
bemutatására, hogy milyen isteni erő és hatalom van Jézus szavaiban, Márk
evangélista elbeszéli nekünk a gonosz lélektől megszállt ember
megszabadítását. Jézus parancsszavára a tisztátalan lélek engedelmeskedik
és elhagyja az embert. Az Úr megszabadító szava új életet ad a korábban
megszállt embernek. A gonosz és ártó lélek helyét Isten szava, Isten
igazsága veszi át Mostantól kezdve már nem a rossz befolyása alatt áll a
meggyógyult, nem az őt fogva tartó gonosznak kénytelen engedelmeskedni,
hanem Jézus tanítása irányítja életét. Az én életemben milyen helye van
Jézus szavának?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte
hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram,
ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém