2009. január 14., szerda

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és
András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is
Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre
megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett,
odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész
város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított,
akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte
megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy
elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek.
Amikor megtalálták, azt mondták neki: "Mindenki téged keres!" De ő azt
felelte: "Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is
hirdessem az evangéliumot, - hiszen ezért jöttem." És elment, hirdette az
evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az
ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés:

Miközben mindenki Jézust keresi, Ő az Atyával való együttlét csendes
perceit keresi. Mindenki Jézus keresi, mert bizonyára újabb csodákat,
újabb gyógyításokat várnak tőle. Jézus pedig együtt akar lenni Atyjával,
mert mindig tőle akarja tudni küldetését. Az evangéliumi beszámolóból úgy
tűnik, hogy Jézus nem szeretné, ha az emberek csak a csodás gyógyítások
miatt keresnék. Küldetésének csak egyik része az, hogy a csodatettekkel
tanúskodjon az irgalmas Atya jelenlétéről. Emellett az Atya tanítását is
el szeretné mondani, ezért inkább tovább megy más helyekre, hogy
hirdethesse az örömhírt. Vajon én miért keresem Jézust? Mit kérek tőle?
Keresem-e azért, hogy tanítását egyre jobban megismerjem, s ez vezesse
életemet?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és
tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a
létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák
méltó helyüket a társadalomban és az egyházban.
Jean Vanier

Nincsenek megjegyzések: