KOLOSTOR

Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott
velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott
ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez
János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási
szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz
mentek. "Mester - mondták neki -, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről
tanúságot tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul."
János így válaszolt: "Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a
mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem
vagyok a Messiás, hanem csak az ő előfutára. Akié a menyasszony, az a
vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja
szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki
növekednie kell, nekem pedig kisebbednem."
Jn 3,22-30

Elmélkedés:

Keresztelő János azt mondja, hogy öröme teljessé vált, amikor hallja, hogy
Jézus megkezdte működését és ő is keresztel. János annak tudatában fejezi
ki örömét, hogy küldetését teljesítette, s mindent megtett, ami küldetése
volt. Elmondta az embereknek, hogy nem ő a Messiás, hanem Jézus, és meg is
mutatta őt. Mostantól kezdve kisebbednie kell, hogy Jézus tudjon
növekedni.
Attól a pillanattól, hogy megkereszteltek minket, Jézusnak kell növekednie
bennünk. De bűneimmel megakadályozom ezt a növekedést, elfojthatom
magamban az isteni kegyelmet Ha újra és újra felébresztem magamban a
keresztségemkor kapott kegyelmet, ha tudatosítom, hogy Jézushoz kell egyre
inkább hasonlóvá válnom, akkor az Úr növekedni fog bennem.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg.
Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk
jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden
cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük
jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!