KOLOSTOR

Abban az időben, amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, talált ott
egy leprával borított férfit. Mihelyt a leprás meglátta Jézust, arcra
borult előtte, és kérlelte: "Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem."
Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom,
tisztulj meg!" Erre azonnal elhagyta őt a lepra. Jézus meghagyta neki,
hogy senkinek se szóljon. "Menj inkább - mondta -, mutasd meg magadat a
papnak, és gyógyulásodnak bizonyságául ajánld fel tisztulásodért az
áldozatot, amint Mózes rendelte!" A gyógyítás híre mégis egyre jobban
elterjedt. A nép nagy tömegben tódult Jézushoz, hogy hallgassa, és
betegségeiből gyógyulást nyerjen. Ő azonban inkább egy magányos helyre
vonult vissza, hogy imádkozzék.
Lk 5,12-16

Elmélkedés:

A látványos csodák mögött csendes visszahúzódások állnak. A nagyhatású
beszédek mögött csendes imádságok és együttlét az Atyával. Az emberek
közelségénél fontosabb Jézus számára, hogy állandóan a mennyei Atya
közelében legyen. A mai evangélium arról tanúskodik, hogy Jézus nem az
emberek népszerűségét keresi, amikor meggyógyítja a betegeket, hanem az
Atya irgalmas szeretetének a jeleit mutatja. És az emberek elkezdenek
hinni Jézus isteni erejében, elkezdenek hinni abban, hogy őt az Atya
küldte a világba. Jézus megtestesülése és születése az Ő istenségének
titkára világít rá, amit lassan mi is kezdünk megérteni. Bennünk is
feltámad a hit, mi is keressük az Úr közelségét, mi is vágyakozunk
tanítására az igazságról és az örök életről.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy
téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek, és egyre
hívebben kövesselek.
Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre találjon, hanem legyek
mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással teljesítsem!
Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a gyalázatban,
szegénységben és üldöztetésben.
Teljesen újjá akarok születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én
éljek, hanem te énbennem.