2009. január 11., vasárnap

Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: "Aki utánam jön,
hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a
saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, o pedig Szentlélekkel
keresztel majd meg benneteket!" Ezekben a napokban történt, hogy eljött
Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban.
És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a
Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: "Te
vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!"
Mk 1,7-11

Elmélkedés:

Az Atya ölelése
Jézus megkeresztelkedésének mai ünnepe egyrészt lezárja a karácsonyi
ünnepkört, másrészt új időszakot nyit az egyházi évben. Ennek megfelelően
az ünnep mintegy összefoglalja a karácsony titkát, másrészről előrevetíti
számunkra mindazt, ami Jézus most kezdődő nyilvános működésének lényege.

Karácsonykor Jézusnak, az Isten Fiának a születését ünnepeltük. Ezt
hirdette az angyalok éneke, aztán jöttek a pásztorok, hogy kifejezzék
hódolatokat a Gyermeknek, akiben Isten Fiát ismerték fel. A háromkirályok
múlt vasárnapi ünnepén arra emlékeztünk, hogy az egész világ előtt
nyilvánvalóvá vált Jézus istensége. A mai ünnep megkoronázza ezeket a
tanúságtételeket, hiszen a Szentlélek száll le a Jordán folyó vizéből
kiemelkedő Jézusra, s magának a mennyei Atyának a tanúskodó szava
hallatszik az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem
telik!"(Mk 1,11). És bár a mindenható Isten ezen tanúságtételénél nagyobb
nem létezik, mégis hiányzik még egy vallomás a felsorolás végéről. Az én
vallomásom. Hiszem-e, hogy a betlehemi istálló szalmáján fekvő Gyermek,
aki előtt letérdeltek a pásztorok, s akinek értékes ajándékokat vittek a
napkeleti bölcsek, valóban az Isten Fia? Hiszem-e, hogy az a Jézus, akiről
megkeresztelkedésekor maga az Atya tanúskodott, valóban Isten?

Nem mehetünk el szó nélkül azon kérdés mellett, hogy miért kellett
Jézusnak megkeresztelkednie? A Keresztelő Jánoshoz érkező emberek
bűnbánatuk jeleként keresztelkedtek meg, és a keresztség szentségének
hatása a bűnöktől való megszabadulás a mi esetünkben is. Jézus viszont
teljesen bűntelen volt, tehát neki egészen más miatt kellett
megkeresztelkednie. Máté evangélista egyébként az esemény leírásakor
beszámol arról, hogy maga Keresztelő János is értetlenül áll a hozzá
érkező Jézus előtt, s úgy gondolja, hogy éppen fordítva kellene mindennek
történnie, azaz Jézusnak kellene őt megkeresztelnie (vö.: Mt 3,14-15).
Jézus viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a többi bűnös ember között ő, az
ártatlan is részesüljön a vízkeresztségben János által. A mi Urunk ezáltal
is kifejezi, hogy magára akarja venni minden ember bűnét, mert ez az Atya
akarata, ezt a küldetést kapta Atyjától. Ahogyan Szent Pál apostol írja:
az Atya Jézust, aki bűnt nem ismert, "bűnné" tette értünk (vö.: 2Kor
5,21). Jánoshoz a bűneiket megvalló bűnösök érkeznek. Jöttek a vámosok,
akik az anyagi haszon reményében gátlástalanul becsapták az embereket és
több vámot kértek (vö.: Lk 3,12-13). Jöttek a katonák, akik állandóan
elégedetlenkedtek zsoldjukkal és erőszakosan bántalmazták az embereket
(vö.: Lk 3,14). Jeruzsálem és környéke összes embere eljött, hogy lemossa
bűneit János keresztsége által. S mindezek után jön Jézus, s alámerül ebbe
a minden ember bűnétől szennyezett vízbe. Megkeresztelkedése által
kifejezi, hogy engedelmesen magára veszi minden ember bűnét, mert ezt
kívánja tőle az Atya. A küldetését engedelmesen vállaló Jézusnak szól az
Atya vallomása: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!"(Mk
1,11).

A mai ünnep mindemellett előrevetíti azt a küldetést, amelyet ettől kezdve
Jézus teljesít. Küldetése az emberek megtérésére irányul, arra, hogy
szakítsunk bűnös életünkkel, lélekben újjászülessünk és a mennyei Atya
kedves gyermekei legyünk. Amikor megkereszteltek minket, akkor a mennyei
Atya gyermekei lettünk, de azóta bűneinkkel újra és újra kiszakítjuk
magunkat az ő szerető karjaiból. Amikor viszont bűnbánatot tartunk, akkor
mindig engedjük, hogy az irgalmas Isten átöleljen minket. Karácsony
éjjelén azt szemléltük, hogy Szűz Mária szeretettel tartja ölében,
karjaiban a kis Jézust. A mai napon arra emlékezünk, hogy
megkeresztelkedésekor az Atya láthatatlanul átkarolja Fiát, ahogyan majd
magához öleli a kereszten is. Engedjük, hogy az irgalmas Isten minket is
átöleljen!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Az Úrral János vízbe lép
és végez szent keresztelést;
ki által minden létesült
Jordán habjában megmerült.

Kit tiszta Szűznek méhe szült,
ily tisztulásra nem szorult,
nem önmagáért jött ide,
világunk bűnét mossa le.

Elhangzik Atyja szózata,
ez itt az ő kedvelt Fia,
s a Lélek mennyekből alá
galamb alakban száll reá.

Az égi szó s jelkép alatt
titok, mely mindent meghalad,
az Egyház üdvét megnyitó
Isten, ki hármas egy való.

Dicsőség néked, Krisztusunk,
igazság, életünk, utunk,
kiről Atyád s a Lélek ad
ragyogva mennyből vallomást.

Nincsenek megjegyzések: