KOLOSTOR

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: "Keljünk át a
túlsó partra." Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal
vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy
szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már
megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és
megkérdezték: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Erre fölkelt,
ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: "Hallgass el, nyugodj
meg!" A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult:
"Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el
ugyanis őket. Egymást kérdezgették: "Ki lehet ez, hogy még a szél és a
tenger is engedelmeskedik neki?"
Mk 4,35-41

Elmélkedés:

Bármennyire is furcsának tűnik, a háborgó tenger lecsendesítésének csodája
rokonságban áll azokkal a csodatettekkel, amelyeknél Jézus ördögöket űz ki
megszállott emberekből. Az ókori népek hitében ugyanis a tenger az
istenség ellen támadó gonoszt, rosszat testesítette meg. Ezt a vélekedést
a Jézussal egy hajóban utazó tanítványok is ismerték, s éppen ezért most
is meglepődnek a rendkívüli hatalmon, miként az ördögűzések is nagy
csodálkozást váltottak ki. E természeti csodánál tehát nem csupán arról
van szó, hogy Jézus hatalma felülmúlja a természeti erőket, hanem arról
is, hogy képes legyőzni az ember életét veszélyeztető rosszat. Bár a
tanítványok azt gondolják kezdetben, hogy Jézus nem törődik a veszéllyel,
valójában ő jól tudja, hogy mi veszélyezteti az embert, az emberi életet,
de azt is tudja, hogy ő képes legyőzni ezeket az erőket.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Mind, aki tanításra vállalkozik, kell, hogy eltöltve légyen mély
szeretettel, legnagyobb türelemmel és legfőként: mélységes alázattal!
Munkájuk' végezzék legodaadóbb buzgalommal. És így, alázatos imáik által,
az Úr méltónak leli őket, hogy munkatársai legyenek Őneki az Igazság és
lelkek ügyében.
Kalazanci Szent József