KOLOSTOR

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: "Vajon azért gyújtanak-e
lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a
lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy
nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért,
hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!"
Majd így folytatta: "Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel
mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá.
Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik,
amije van."
Mk 4,21-25

Elmélkedés:

A magvetőről szóló példabeszéd folytatásaként Jézus arról beszél
hallgatóinak, hogy világítás végett szokás lámpát gyújtani, s nem azért,
hogy a fényt aztán elrejtsék. Itt tehát világossá válik számunkra, hogy az
Ige hallgatójából az Ige hirdetőjévé válni nem egyszerűen csak lehetőség,
hanem kötelesség. Az éltető tanítás ugyanis fényt, világosságot jelent az
ember számára, melyet látható helyre kell tenni, hogy mindenkire
ráragyogjon. Az Igében önmagában életet alakító erő rejlik, amelyet nem
szükséges emberi "bölcsességgel" fokozni. Ahogyan engem, ugyanúgy másokat
is formál, éltet Isten szava. Továbbadom-e az örömhírt?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Minden szerzett bölcsességem, okosságom, lelki vidámságom lehull rólam, és
nem tudok mást tenni, mint imádságban ahhoz menekülni, akiben akkora
irgalom volt, hogy Isten létére meztelen földi gyermekként jött el
hozzánk.
Amikor megszabadultam a külvilágtól és minden idegenségtől, boldogan
térdeltem színe előtt, és az alázat és a bánat édes könnyét onthattam,
akkor éreztem, hogy új, kimondhatatlan áldás egész árja áradt rám, s a
hosszú sötétség után újra világosság gyúlt bennem: Ő az Úr, aki mindig
közel van hozzánk, örömben és balsorsban.
Nem értelmetlenül kerültünk a világba, itt kell megérnünk egy másik világ
számára. Nagy bűneimnek teljes tudatában vagyok, mégis bizalom tölt el,
mivel tudom, hogy Isten az örök szeretet és kegyelem, s hogy Megváltóm él,
s híveit az örökkévaló és az Igazságos kegyelmében részesíti.
Carl Ritter: Az imádság áldása