KOLOSTOR

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje.
Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a
tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: "Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint
vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és
fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja.
Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött
a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt.
Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek,
elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott,
kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést
hozott." Jézus így fejezte be szavait: "Akinek füle van, hallja meg!"
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték
tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: "Ti megtudhatjátok
Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben
hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy
megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: "Nem értitek
ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A
magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás,
meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az
elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a
tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert
állhatatlanok, csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy
üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig,
akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a
tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi
szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük
gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott.
Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros,
sőt százszoros termést hoznak."
Mk 4,1-20

Elmélkedés:

A megvetőről szóló jézusi példabeszéd azt is bemutatja számunkra, hogy
mennyiféle veszélynek van kitéve Isten tanítása. E veszélyek azonban nem
rajtunk kívül álló okok, hanem olyanok, amelyek a mi szívünkből származóan
akadályozzák meg, hogy a tanítás megfoganjon és gyümölcsöt teremjen
bennünk. De figyeljünk fel arra is, hogy Isten mennyire bőkezű, amikor
termékeny magokként szívünkbe ülteti igazságát. Ha az ő jóságából és
bőkezűségéből fakadó tanítás nem terem bennünk gyümölcsöt, akkor ezért
tényleg hibáztathatjuk az isteni magvetőt, hanem csak önmagunkat. Ha
nyitott szívvel fogadom az isteni igét, bizalommal hallgatom az örök élet
felé utat mutató igazságot, akkor az bennem is bőséges termést hozhat.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Úr Jézus, segíts megértenünk, hogy csak saját magunk és önző vágyaink
gyakori halála vezethet el minket a teljesebb élethez; hiszen ha Veled
együtt nem halunk meg, akkor Veled együtt föl sem támadhatunk.
Boldog Kalkuttai Teréz