KOLOSTOR

Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába. Híre
elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki
elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett.
Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.
Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen
arra a helyre talált, ahol ez volt írva: "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent
engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az írás,
amelyet az imént hallottatok." Mindnyájan igazat adtak neki, de
meglepődtek a magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak.
Lk 4,14-22a

Elmélkedés:

Amikor Jézus a názáreti zsinagógában tanít az emberek először meglepődnek
szavain, majd később szembefordulnak vele. A názáretiek azt gondolják,
hogy jól ismerik Jézust, aki gyermekkorától fogva közöttük nőtt fel. Azt
vélik, hogy ismerik származását és szüleit. Valójában azonban éppen a
leglényegesebbet nem tudják róla, azt, hogy Ő a mennyei Atya küldötte, az
isten Fia. Jézus pedig ezt mondja el nekik, amikor küldetéséről beszél, s
emiatt igencsak elcsodálkoznak.
Milyen ismereteim vannak Jézusról? Tudom-e a leglényegesebbet róla? Milyen
a kapcsolatom vele? Csak kívülállóként hallgatom? Vagy kész vagyok-e hozzá
kapcsolni életem, hogy úgy éljek, ahogyan ő ezt nekem tanítja?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Fogadd el, Jézusom, szeretetem aranyát, amely minden cselekedetemet
méltóvá teszi hozzád.
Fogadd el, Jézusom, hódolatom tömjénporát, amely elismer legfőbb Urának.
Fogadd el, Jézusom, vigasztalásom mirháját, amely egyesíti nehézségeimet a
te földi szenvedéseiddel.