KOLOSTOR

Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította
tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra,
Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment
egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt
a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire
küszködnek az evezéssel - ellenszelük volt ugyanis -, az éjszaka negyedik
őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket.
Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek
kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt
odafordult hozzájuk, és így szólt: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek."
Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen
magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a
kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Mk 6,45-52

Elmélkedés:

A tanítványok csodálkozása és félelme Jézus vízenjárásakor arról
tanúskodik, hogy ők is csak lassan haladnak előre a hit útján, Jézus
személye és istensége mélyebb megismerésének útján. Nehezen értik meg,
hogy mesterük valóban Isten, aki felette áll a természet törvényeinek. Mit
akart Jézus e rendkívüli tettével? Már az ószövetségben Jób könyvében
találkozunk azzal a gondolattal, hogy a vízenjárás isteni tulajdonság.
Jézus tehát nem csak azért indul el a tanítványok felé, hogy segítsen
rajtuk, hanem hogy megmutassa nekik istenségét. Ők persze ezt még nem
fogják fel teljesen, ezért kezdenek el félni. Márk evangélista egészen
szomorúan jegyzi meg a történet végén, hogy már a kenyérszaporításkor is
érzéketlen volt a tanítványok szíve, pedig az a csoda is Jézus istenségét
bizonyította.
Vajon én felismerem-e a hozzám közeledő Istent?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve
van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a
munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a
nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts
nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.