KOLOSTOR

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18

Elmélkedés:

Pál, Krisztus apostola
Egyházunk minden esztendőben január 25-én ünnepli Szent Pál apostol
megtérését, amely napot pálfordulónak is szoktuk nevezni. E napon arra
emlékezünk, hogy a keresztényüldöző Sault a Jeruzsálemből Damaszkusz
városa felé vezető úton megszólította a feltámadt Krisztus, s ez a
találkozás gyökeres változást eredményezett életében. Ettől az élménytől
kezdve Krisztus tanítványa és apostola lesz, aki életét az evangélium
terjesztésének szenteli elsősorban a pogányok körében.

Ez a nap idén vasárnapra esik ugyan, de az apostol születésének 2000.
évfordulója alkalmából meghirdetett Szent Pál évben lehetőségünk van arra,
hogy ne az évközi harmadik vasárnapról vegyük a szentmisét, hanem Szent
Pál megtérésének ünnepéről. Általában a megtérés eseményéhez szokták
kötni, hogy Saulból Pál lesz. A félreértés elkerülése végett érdemes
tudnunk, hogy valójában nem arról van szó, hogy keresztényüldöző Saul a
megtérésekor felvette volna a Pál nevet, hanem arról, hogy abban az időben
sokan viseltek két nevet, egy zsidó nevet és egy görög vagy római nevet. A
két név általában hasonlított egymásra (Paulus-Saulus). Pált tehát a
születésétől fogva így hívták, de volt egy zsidó neve is: Saul. Lukács
evangélista egyébként az Apostolok Cselekedeti könyv első részében a Saul
nevet használja az apostolra, majd írásának második felében áttér a Pál
névre, de ez a névváltás nem a damaszkuszi eseménynél történik.

A Jézussal való találkozást Pál esetében megelőzi a Jézus tanítványaival
való találkozás. Krisztus tanítványai fiatal közösséget alkottak. A
közösségnek még neve sem volt ebben az időben, hiszen csak valamivel
később kezdték őket krisztusiaknak, azaz keresztényeknek nevezni. Egy
olyan közösség volt ez, amely nem az ószövetségi Törvényt, hanem Jézus
személyét állította középpontba. Ez a közösség nem a törvények betű
szerinti betartását tartotta fontosnak, hanem a Szentlélek útmutatása
szerint akarta megvalósítani a legfőbb isteni törvényt, a szeretet
parancsát. E közösség nem parancsokat és előírásokat tanított, hanem Isten
Országa örömhírét hirdette. Az új hit képviselői bátran hirdették az Úr
feltámadását. Amikor Pál megismeri ezt az új közösséget, amelynek tagjai
Krisztus tanítványainak nevezték magukat, a zsidó vallás ellenségeit látja
bennük. Mivel buzgó zsidóként elfogadhatatlannak és veszélyesnek tartotta
a keresztre feszített és feltámadt Krisztusról szóló tanítást, üldözni
kezdi az új hit képviselőit először Jeruzsálemben, majd Damaszkuszba indul
ugyanezzel a szándékkal. Ekkor állítja őt meg Krisztus, ekkor szembesül
saját gyűlöletből fakadó magatartásával, s ekkor döbben rá, hogy az általa
bántalmazottakban magát Krisztust üldözi.

Megtérésétől és megkeresztelkedésétől kezdve Pál egész életét Krisztus
szolgálatába állítja és az ő evangéliuma hirdetésének szenteli.
Fordulásának, lelki átalakulásának egyik szembetűnő jele, hogy ettől
kezdve Pál másként tekint a krisztusi tanítványok közösségére. A közösség
tagjai kezdetben persze félelemmel és kételkedéssel, de aztán annál
nagyobb bizalommal és szeretettel fogadják. A tanítványok befogadják őt
körükbe, amelyből Pál számára bizonyossá válik, hogy e közösség tagjai
valóban megvalósítják a megbocsátást, amelyre az Úr kérte őket. Pál
felismeri, hogy az ő küldetése ugyanaz, mint a közösség küldetése:
Krisztus tanítása szerint élni és hirdetni az evangéliumot. Pál a pogány
népekhez indul, hogy a Földközi-tenger környékét bejárva új krisztusi
közösségeket alapítson. A későbbiekben sem feledkezik meg az igehirdetése
révén született egyházakról, hanem apostoli tekintéllyel írt lelkipásztori
leveleiben bátorítja őket a tanultakban való kitartásra, a Krisztushoz
való hűségre és a szeretet mindennapi megélésére.

A végtelenségig dicsérhetnénk Szent Pál apostoli erényeit és buzgóságát, s
naphosszat elemezhetnénk és magyarázhatnánk tanítását, de mivel ezen
prédikáció keretében erre nincs lehetőség, ezért tanulságként fogalmazzunk
meg néhány dolgot.

Először: Pál megtérését szemlélve nem elég rácsodálkoznunk arra, hogy
milyen változást képes eredményezni Isten kegyelme egy ember életében,
hanem nekünk is el kell indulnunk a megtérés útján, a lelki újjászületés
útján. Nagy örömömre szolgálna, ha mindegyikünk ráébredne, hogy az
efezusiakhoz írt buzdítás nekünk szól: "Újuljatok meg lélekben!" (Ef
4,23).
Másodszor: Vallásosságunk nem magánügy. Mindannyian egy közösséghez, az
Egyházhoz tartozunk, s ebben a közösségben mindannyiunknak feladata van.
Istentől kapott képességeivel, lelki adományaival mindenki a saját lelki
üdvössége mellett a közösség javát is köteles szolgálni, előmozdítván
ezáltal az Egyház növekedését.
Harmadszor: Tanulékony lélekkel figyeljünk a Szentlélekre, aki bevezet
minket a Szentháromság életébe, a Szeretet életébe! Szent Pál ezt írja a
galatáknak szóló levelében: "A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm,
békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás"
(Gal 5,22-23). A Lélek szerinti életünk első, s talán nyugodtan
hozzátehetjük, hogy legfőbb gyümölcse tehát a szeretet. Éljünk
szeretetteljes közösségben Istennel és embertársainkkal!

Szent Pál megtérésének mai ünnepe erősítsen meg minket abban a hitben és
meggyőződésben, hogy ha a Szentlélek indításait követjük döntéseinkben,
akkor életünkben valóban megtapasztaljuk az Isten Lelke szerinti élet
gyümölcseit: a jóságot, az örömöt, a békét, a hitet, a reményt, de
legfőképpen a szeretetet!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk, minden, e világba érkező ember Atyja. Hallgass meg, amikor
segítségért kiáltunk Hozzád, hogy elnyerjük az üdvösséget, melyet
egyszülött Fiad által megadtál nekünk, aki arra választotta ki Szent Pál
apostolt, hogy a te irgalmadat hirdesse a Föld végső határáig.