KOLOSTOR

Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért
(Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze,
úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották,
elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a
szóbeszéd, hogy eszét vesztette.
Mk 3,20-21

Elmélkedés:

Márk evangélista nem hallgatja el, hogy nem csupán a farizeusok és az
írástudók kerülnek ellentétbe Jézussal, hanem családja, rokonai is. Erről
tanúskodik a mai evangéliumi szakasz. Nyilvánvaló, hogy a hozzátartozók a
család becsületét és tisztességét akarják védeni, amikor Jézust haza
akarják vinni. Úgy tűnik, hogy a rokonok elhihették azt a szóbeszédet,
amely szerint családjuk egyik tagja "eszét vesztette".
Jézus nem reagál azonnal a vádra, hanem meghallgatja még az írástudók
vádaskodását, elmondja védekezését, majd pedig visszatérvén a rokonokhoz
arról tanít, hogy az ő igazi családtagjai azok, akik tanítása szerint
élnek. (Ennek fényében olvassuk és értelmezzük majd a jövő keddi
evangéliumot.)
A szóbeszédre vagy Jézus tanítására figyelek?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a
hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta
sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök
összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet
nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy
megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé. Óh,
végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a
Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.