KOLOSTOR

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados
járult eléje, és így szólt: "Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
szörnyen kínlódik." Jézus így felelt: "Megyek és meggyógyítom." A százados
ezt válaszolta: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak
egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt
ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: "Menj!" -
elmegy; a másiknak: "Jöjj ide!" - akkor hozzám jön; és szolgámnak: "Tedd
ezt!" - és megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez:
"Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért
azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és
asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában."
Mt 8,5-11

Elmélkedés:

A mai evangélium látványosan szemlélteti azt, hogy milyen változást,
újdonságot hoz a világba és az emberek életébe a megváltó Jézus érkezése.
A pogány százados új nyelven, új stílusban kezd beszélni. Ő, aki
hozzászokott, hogy beosztottainak parancsokat adjon, s azok rögtön
teljesítik, amit akar, most új hangnemben beszél. Nem parancsol, hanem
kér. Nem követel, hanem reménykedik. Korábban a maga javát nézte, most
beteg szolgája érdekében fordul segítségért Jézushoz. Aki eddig talán
csupán a parancsszó erejében hitt, most kimutatja, hogy hisz a gyógyító
isteni szóban is.
Talán én is elkezdhetnék más stílusban beszélni az emberekkel.
Kedvesebben, szerényebben, mint máskor. És talán elkezdhetnék egy kicsit
másként beszélni, beszélgetni, imádkozni Istennel.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből
szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
mindazt, ami az életben ránk nehezedik.