KOLOSTOR

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus
felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: "Áldalak téged, Atyám,
mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,
és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent
átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az
Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja
jelenteni." Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta:
"Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és
király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani,
amit ti hallotok, de nem hallotta."
Lk 10,21-24

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium arról szólt, hogy a Megváltó jelenléte új beszédmódra
ösztönzi a pogány századost, aki szolgája érdekében kéri Jézus segítségét.
A mai evangélium pedig egy új látásmódról, egy újfajta szemléletmódról
tanít. "Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok" - hangzik Jézus szava.
Érthetjük ezt úgy, hogy azok a boldogok, akik látják Jézus személyét a
maga testi valóságában, s találkoznak vele. De talán még inkább kell úgy
értelmeznünk ezt a kijelentést, hogy azok a boldogok, akik Jézusban
meglátják a Megváltót és felismerik benne az emberré lett Istent. Miután a
századossal együtt mi is új módon kezdünk beszélni, most kezdjük el
felnyitni szemünket, hogy a hit segítségével felismerjük Jézust, aki
elhozza számunkra az üdvösséget.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Mit használ nekem, hogy tisztában vagyok bűneimmel, s hogy te, Uram,
eljössz a világba, ha nem jössz el az én lelkembe, ha nem térsz be hozzám,
ha nem élsz és nem beszélsz bennem? Hozzám kell eljönnöd, Uram, az
adventnek bennem kell megvalósulnia!