KOLOSTOR

Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem
tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor
otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga
feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát
éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este
vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha
váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom:
Virrasszatok!
Mk 13,33-37

Elmélkedés:

Tiszta szívvel
A mai nappal, advent első vasárnapjával elkezdődik az új egyházi év, s
megkezdjük négy hétig tartó készületünket karácsony ünnepére. Ma még csak
egyetlen gyertyát gyújtottunk meg adventi koszorúnkon, de hétről-hétre
eggyel több gyertya fénye fogja jelezni számunkra Jézus születésének
közeledtét. Hála Istennek mostanában már nem csak a templomokban szoktak
adventi koszorúkat készíteni, hanem sok család otthonában is a december
elmaradhatatlan kelléke lett. Mondhatnám, hogy szinte divattá vált az
adventi koszorú, s nem csak a vallásos emberek körében.

Az egyik hittanos kislánynál, Eszteréknél nem divatból van odahaza adventi
koszorú, hiszen sok év óta már nem múlhat el adventi vasárnap anélkül
náluk, hogy este az egész család össze ne gyűlne a gyertyagyújtásra.
Eszter édesanyja fenyőágakból maga szokta minden esztendőben elkészíteni
az egyszerű adventi koszorút a négy gyertyával. Az édesanya nem engedi,
hogy az ajándékboltok gazdag kínálata elcsábítsa, ezért nem is vásárol
mindenféle divatos színű gyertyákat, hanem ragaszkodik a három lila és az
egy rózsaszínű gyertyához. A család négy gyermeke közül vasárnaponként
mindig másik gyújthatja meg a kicsiny gyertyákat. Mivel Eszter volt a
legkisebb, ő gyújtja meg mindig elsőként a gyertyát, amit nagyon
izgatottan várt. Közben persze énekelnek mindannyian, majd újra
felolvasnák a vasárnapi evangéliumot a bibliából. A gyerekek ezután
kíváncsian szokták hallgatni édesanyjukat, aki arról beszél nekik, hogy
ezzel a nappal elkezdődik a várakozás Jézus születésére. Eszter még csak 6
éves volt, de már megértette, hogy ez most a Jézusra való várakozás ideje.
Egy alkalommal, amikor édesanyja befejezte mondandóját, a kislány hozzá
fordult: "Igen, mi várjuk a kis Jézust. De vajon Ő is vár minket?"
Anyukája megsimogatta a fejét és ezt válaszolta: Hát persze hogy vár
minket. Ha a kis Jézus nem várna minket, akkor mi teljesen hiába várnánk
Őrá."

Ennek a tiszta szívből jövő gyermeki kérdésnek hátterében egy nagyon
komoly igazságot fedezhetünk fel, amely adventi készületünk kezdetén
megadja számunkra az alapgondolatot: úgy várakozunk Jézusra, hogy közben
tudjuk: Ő is vár ránk. Sőt, talán még azt is mondhatjuk, hogy ő jobban vár
ránk, mint mi őrá. De ez a várakozás sem a mi részünkről, sem az Úr Jézus
részéről, nem egyhelyben való tétlen várakozás. Mi úgy várakozunk Őrá,
hogy lélekben elindulunk felé, Ő pedig úgy várakozik miránk, hogy elindul
felénk, elindul az égből, hogy eljöjjön a földre. Mindebből természetesen
az a kettős kérdés adódik, hogy honnan jön el Jézus, s hová kellene nekünk
megérkeznünk?

A hajnali misék csodálatos éneke megadja nekünk a választ: "Harmatozzatok
egek onnan felülről, és a felhők essék az Igazat!" Jézus eljövetele
sokféle értelemben leereszkedés. A szent Isten leereszkedése a bűnös
emberek közé. A mennyben lakó Isten leereszkedése a földre. A megváltó
leereszkedése a megváltásra váró emberiséghez. Jézus leereszkedése, földre
jötte azért történt, hogy minket felemeljen. Felemeljen minket a bűnből és
megmutassa az igaz élet útját. Isten azért lesz emberré, hogy megmutassa
nekünk, hogyan kel emberként élnünk. Isten azért jön el a földre, hogy
megmutassa nekünk az utat az égbe. Isten azért lesz kicsiny gyermekké,
hogy mi ne képzeljük magunkat soha nagynak.

Néhány hét óta naponta hallgatom ifjúsági kórusunk most elkészült
karácsonyi dalait. Advent közeledtével egyre gyakrabban időzök gondolatban
annál a sornál, hogy "Jöjj el, jöjj el, édes Jézus! Tiszta szívvel várjuk
jöttödet." Csak tiszta szívvel érdemes várni Jézus érkezését, hiszen ő a
legtisztább szívvel vár minket.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Urunk, Te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd
szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki az
életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és
feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára!