1540 Szeptember 27. (468 éve történt)
III. Pál pápa engedélyezte a jezsuita rend, Jézus Társasága (Societas Jesu) működését, amelyet Loyola Ignác alapított 1534.08.15-én Párizsban.

Loyola, aki spanyol katonatisztként súlyos sebet kapott, szentföldi zarándoklata után Párizsba ment teológiai tanulmányokat folytatni. Hat diáktársával alapította meg a Jézus Társaságát, amely szegénységi és szüzességi fogadalmat hirdetett, valamint feltétlen engedelmességet a pápával szemben. Rövid időn belül a jezsuiták fontos szerepet kaptak a politikai és kultúrális életben, az ellenreformáció harcosaivá váltak Európában.

A jezsuita rend kialakulása

III. Pál pápa 1540. szeptember 27-én a Regimini militantis ecclesia kezdetű bullájával hivatalosan jóváhagyta a Jézus Társaságot. A rend tagjai az elkövetkező évszázadokban Loyolai Szent Ignác tanítását és Xavéri Szent Ferenc gyakorlati útmutatását követve a világ minden részére elvitték az evangéliumot. A misszionáriusi munka, az emberek tömegeire gyakorolt nagy befolyás, azonban felkeltette a világi uralkodok és egyes vallási körök féltékenységét, így a rendet 1773-ban hivatalosan felszámolták, csak 1815-től működik ismét.

A jezsuita rend kialakulása és a missziós tevékenységük Loyolai Szent Ignác és Xavéri Szent Ferenc élete Loyolai Ignác feltehetően 1491-ben született a Loyolák kastélyában a baszkföldi Cuipúzcoa tartományban, Beltrán Yanez de Onaz y Loyola és Maria Sáenz de Licona tizenegyedik gyermekeként. Az apa valószínűleg egyházi pályára szánta Ignácot, akit korán megtanítottak az írás és olvasás alapjaira. Édesanyját nagyon korán elragadta a halál, édesapját pedig tizenhat éves korában veszítette el, de az apa egy nagyon fontos döntést még meghozott legkisebbik fia nevelésével kapcsolatban. Loyolai Ignác nem mutatott túl nagy hajlandóságot az egyházi tanulmányok iránt, annál jobban vonzotta a katonai pálya. Ezért 1506 körül Don Beltrán Arévalóba küldte Velázquez de Cuéllarhoz, a királyi udvar főkincstárnokához, hogy a fiatal Loyola az ő szárnyai alatt tanuljon bele az udvaroncok és nemesek életébe.[1] Loyolai Ignáchoz hasonlóan Xavéri Szent Ferenc (Francisco de Jassa y Xavier) is nemesi családból származott, 1506. április 7-én született Navarrában ősi baszk családban. Xavéri Ferenc családjában hagyomány volt a katonai szolgálat, ennek ellenére a fiút szülei iskolába járatták, ami a korban kivételes dolognak számított. A fiúra nagy hatással volt anyai nagybátyja, Martino de Azpilenta, a híres teológus. Bizonyára az ő példája is közrejátszott abban, hogy Szent Ferenc is tudományos pályára lépett. Az egyházi pályára való hajlandóságot még jobban élesztette nővérének, Magdolnának a belépése a klarissza rendbe.[2] Talán idesorolható az is, hogy körülbelül 11 éves korában tanúja volt olyan háborús zavaroknak és vérengzéseknek, amelyek egyszer s mindenkorra elvették kedvét a durva katonaélettől. Xavéri Ferenc nem tapasztalta meg a katonaélet gyötrelmeit, de rokonai és barátai hatása kellett ahhoz, hogy akárcsak Loyola esetében élete gyökeres fordulatot vegyen. Loyolai Ignác könnyelmű volt, nem riadt vissza kisebb kalandoktól[3], ugyanakkor nagylelkű, amikor arra nyílt alkalom. Soha nem káromolta Istent, és nem gyűlölt senkit. A lovagi szabályoknak megfelelően titkos szerelmet is táplált egy "igen magas rangú" hölgy iránt, benne V. Károly valamelyik unokahúgára gondolhatunk.[4] Ezzel szemben Xavéri Ferenc magánéletéről nem rendelkezünk információkkal. Loyolát következő döntése a harcmező közelébe vitte, s felvillantotta előtte a lehetőséget, hogy megvalósítsa vitézi álmait. Loyola 1517-ben csatlakozott Nájera herceg csapatához, amely Pamplona védelmét látta el. A franciák támadása során a vár védői kilátástalannak ítélték a küzdelmet és a vár feladására gondoltak. Ekkor Loyolai Ignác maga köré gyűjtötte azokat, akik hajlandónak mutatkoztak Pamplona védelmére és felkészültek a franciák támadására. A vár elesett, Loyolai Ignác törött lábbal került a franciák fogságába. A franciák lovagiasan haza bocsátották sebesült foglyukat. A törött csontok azonban nem forrtak pontosan össze. Loyola nyomorék voltába nem tudott belenyugodni, ragaszkodott hozzá, hogy ismét megoperálják, még ha ez a legrettenetesebb fájdalommal jár is együtt. Semmilyen fájdalom nem tántorította el attól, hogy visszanyerje eredeti, lovagias alakját. A gyógyulás ideje alatt több vallásos könyvet olvasott. Ezek hatására merőben új gondolatok érlelődtek Loyolai Ignác fejében. A szentek életében megragadta az a csodálatosan nemes vonás, amellyel mindenestől átadták magukat Krisztusnak. Elhatározta, követi példájukat, s azt teszi, amit ők tettek. Ennek egyik megnyilvánulása volt az a döntés, hogy elzarándokol a Szentföldre. 1522 márciusának elején Ignác úgy érezte, már elég erős ahhoz, hogy elinduljon a jeruzsálemi zarándokútra. Március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony napján[5] elhagyta Montserrat-t, a híres bencés zarándokhelyet, hogy útra keljen Itáliába, ahol hajóra szállhat a Szentföld felé. Útközben egy kis városba, Manrézába ment. Itt csaknem egy évet töltött elmélkedéssel, imádsággal. Itt fogalmazta híres lelkigyakorlatainak alapjait is, amely később a jezsuiták nevelésének első lépését jelentette. A Lelkigyakorlatok nem puszta olvasmány, hanem használati utasítás, amelyet személyes cselekvésbe kell átfordítani. Az egykor volt katona a lelkigyakorlatokat négy részre osztotta. Míg Loyolai Ignác Manrézába érkezett, addig a 19 éves Xavéri Ferenc beiratkozott a párizsi egyetemre. Ebben az időben egyetemi tanulmányaik elején még akkor sem léptek be az egyházi rendbe a tanulók, ha papi pályára készültek. Többnyire csak tanulmányaik befejezése után vették fel a kisebb egyházi rendeket,[6] és léptek a világi papság vagy valamelyik szerzetesrend kötelékébe. Tanulmányaik alatt mindössze a kollégiumok fegyelme volt kötelező rájuk nézve, ez a fegyelem pedig meglehetősen laza volt. Xavéri Ferenc maga is élt ezzel a szabadsággal, bár nem volt kicsapongó, de még jobban érdekelték a világi hiúságok, mint a lelki élet. Loyolai Ignác 1523 végén hagyta el Manrézát, és Velence felé vette útját, hogy a Szentföldre jusson. Augusztusban érkezett Jaffába. Három nappal később a szent helyek ferences őreinek irányításával, húsz zarándok társával megérkezett Jeruzsálembe. Elhatározta, hogy itt fogja leélni életének hátralevő részét. A ferences elöljáró azonban, jól ismerve a keresztények és a törökök közti bizonytalan és feszült viszonyt, tudatában volt annak, hogy egy ilyen terv milyen komoly veszedelmeket rejthet magában, s határozottan ellenezte a zarándok döntését. Ignác 1524-ben visszatért Velencébe, és elhatározta, hogy tanulni fog, hogy felkészüljön a papi hivatásra. Loyolai Ignác visszatért Spanyolországba, és megkezdődött hosszú tanulóéveinek első szakasza. Három és fél éven át Barcelonában, Alcalában és Salamancában tanult. Ezekben az években szívesen látott vendég volt a jámbor és nagylelkű Pascuals családnál, akik tisztelték a szegény, bűnbánó és ájtatos lelkű diákot. Loyola koldulással szerezte meg kenyerét, kórházakban betegeket gondozott, hittant tanított gyerekeknek. Példája széles körben hatott. Három fiatalember csatalakozott is hozzá. Miután grammatikai tanulmányait befejezte, 1526-ban Alcalába ment. Az inkvizítorok[7] azonban vizsgálni kezdték a Loyolai Ignác körül kibontakozó mozgalmat, amelyet hirtelen súlyosbított, hogy eltűnt két nő, anya és lánya, akik Loyolai Ignác figyelmeztetése ellenére Jaénbe zarándokoltak. Az inkvizítor börtönbe vetette Loyolát, majd másfél havi elzárás után kimondták rá az ítéletet: le kell vetnie a zarándokruhát, és a kor divatja szerint kell öltözködnie, valamint a kiközösítés terhe mellett sem nyilvánosan, sem szűk körben nem taníthat. Ignác, hogy a kényszerű hallgatást elkerülje 1527-ben elindult Salamanca felé. Salamancában azonban ismét börtönbe vetették a Lelkigyakorlatok kiadása miatt. Huszonkét nap után kimondták az ítéletet: Ignác és társai a katolikus tanításnak megfelelő tanokat hirdetnek, erkölcsileg feddhetetlenek. Ezért szabadon folytathatják megszokott életmódjukat, kivéve, hogy nem magyarázhatják a bocsánatos és halálos bűnök[8] közti különbséget mindaddig, amíg további négy éven át nem tanulnak[9]. Loyola úgy határozott, hogy elhagyja Spanyolországot, és a párizsi egyetemen folytatja tanulmányait. Loyolai Ignác hét évet élt Párizsban, beiratkozott a spártai szellemű Montaigu kollégiumba. Harminchét éves fejjel újra latin tanulmányokba kezdett, másfél évet töltött az egyetemen. Ingyen lakhatott a Szent Jakab kórházban, mindennapi betevőjét pedig koldulással szerezte meg. De csakhamar ráébredt arra, hogy a kéregetés nagyon sok idejét veszi el. Egy spanyol szerzetes azt tanácsolta neki, hogy nyáron a tanítási szünet alatt menjen el Flandriába, és a bruges-i meg antwerpeni spanyol kereskedőktől kérjen anyagi támogatást a tanév befejezéséhe. Loyolai Ignác három éven át így is tett. Később a kereskedők nagylelkűsége megkímélte attól, hogy el kelljen hagynia Párizst, adományaikat elküldték neki.[10] 1529 októberében a Szent Borbála Kollégiumban filozófiai tanulmányokba kezdett. 1533 márciusában licenciátust, majd egy évre rá magiszteri fokozatot szerzett. Időközben Loyolai Ignác lelkigyakorlatokat tartott több diáktársának. Korábbi társai, akik Spanyolországban csatlakoztak hozzá különféle okok miatt elmaradtak mellőle. Loyolai Ignác társai, akikkel a Jézus Társaságot megalapította: Pierre Favre, egy pásztorfiú Savoyából, ő volt az első, aki elvégezte Loyolai Ignác lelkigyakorlatát. Francisco de Jassu y Javier von Navarra, akinek testvére néhány évvel korábban Loyola ellen harcolt Pamplonánál, Simon Rodriguez de Arevedo Portugáliából, Diego Jainez Laynez Kasztíliából, és elválaszthatatlan barátja Alfonso Salmeron Toledóból valamint Nicolas Bobadilla.[11] Xavéri Ferenc párizsi tanulmányai alatt találkozott Loyolai Ignáccal. Xavéri Ferenc 1531-ben nyerte el a licenciátusi fokozatot, ezután a Dorman-Beauvais kollégiumban filozófiát tanított. Xavéri Ferencet Loyola szerette volna megnyerni szerveződő kis társaságának, de 1531-ben Xavéri Ferencet még jobban érdekelte, hogy nemességét hitelesítse. Azonban volt egy szegény teológus, Bobadilla, akit Xavéri Ferenc anyagilag támogatott. Bobadilla is csatlakozott Loyoláékhoz. Így Xavéri Ferenc kettejüktől hallotta, hogy nem elég a világi dicsőség. A Loyola körül szerveződő kis csoportnak el kellett döntenie milyen módon és formában éljék meg hivatásukat, miután befejezték tanulmányaikat. Annak érdekében, hogy minél szorosabbra fonják egységüket és megerősítsék elkötelezettségüket, hármas fogadalmat tettek: szegénységet és szüzességet fogadtak, valamint azt, hogy elutaznak a Szentföldre. Ha ez utóbbi fogadalom megvalósítása akadályba ütközik, Rómába mennek, és felajánlják szolgálatukat a pápának. Fogadalmaikat 1534. augusztus 15-én tették le, a párizsi Szent Dénes kápolnában. Szent Dénes vértanúságát példának tekintették, úgy érezték, ha szükséges életüket is készek feláldozni a keresztény hit terjesztéséért. Ekkor még csak Pierre Favre volt közöttük pap, így áldozás után neki tettek fogadalmat. Velük együtt tett fogadalmat Xavéri Ferenc is, aki ekkorra már eldöntötte: csatlakozik Loyolai Ignác csoportjához. 1535 tavaszán Loyola, miután megbeszélte társaival, hogy tanulmányaik befejeztével Velencében találkoznak, Pierre Favre-t jelölte ki vezetőjüknek, és elindult Spanyolország felé. Xavéri Ferenc pedig Bolognába ment Bobadillával, hogy tovább tanuljanak. Loyolai Ignác Spanyolországban, mivel még nem volt pap, csak prédikált, katekézist tartott. Ezután felkereste barátainak családjait, hogy beszámoljon nekik terveikről, majd hajóra szállt és Velencébe ment. Szerettek volna a Szentföldre indulni. Azonban a török háború miatt nem juthattak el Jeruzsálembe. 1538-ban mindannyian Rómába mentek, és III. Pál pápa kizárólagos szolgálatába ajánlották magukat. A pápa örömmel fogadta a nagylelkű ajánlatot. Ez a helyzet vezetett azután két év múlva a Jézus Társasága, mint szerzetesrend pápai jóváhagyásának teljes és végső megalapozásához. 1540. szeptember 27-én III. Pál pápa Regimini militantis ecclesia kezdetű bullájában hivatalosan jóváhagyta a Jézus Társaságát[12]. A Társaság létszáma ekkor még nem haladhatta meg a hatvanat. 1543-ban egy új bulla már nem szabott semmiféle határt. A kis közösség a Madonna della Strada templom melletti kis házban kezdte meg életét. Ma ennek a templomnak a helyén áll az Il Gesú templom és a jezsuiták anyaháza. A Jézus Társaság célja, hogy oltalmazza és védje a hitet, segítse a hívek lelki fejlődését. A hangsúly az apostoli szolgálaton van. Loyola a kis csoport sajátos küldetésének kidolgozása során hangsúlyt helyezett a mozgékonyság és az apostolkodás eszméjére, amit leginkább az a felajánlás fejez ki, amit a pápának tettek, hogy a világ bármely pontjára elmennek, ahová csak kívánja. Hamarosan a legkülönfélébb fontos feladatok ellátására is igénybe vették a Társaság tagjainak tudását és buzgalmát, diplomáciai küldetéseket teljesítettek a Szentszék megbízásából, bekapcsolódtak az egyetemi oktatásba, teológiai tanácsadóként jelen voltak a trienti zsinaton (1546-1563), iskolákat igazgattak és külföldi missziókba mentek. Az első és legjelentősebb missziós éppen Xavéri Ferenc lett, aki térítőútjai során Indiától Japánig hirdette a katolikus tanítást, és Kína partjai előtt érte a halál 1552-ben. A Jézus Társasága születése egybeesett a reformáció kibontakozásával és terjedésével. A XVI. században a pápa a jezsuitákra bízta azt a feladatot, hogy védjék és terjesszék a trienti zsinat tanítását, képezzenek e mindennél fontosabb misszióra megfelelő teológusokat. A jezsuiták kezdettől fogva a katolikus megújulás élharcosainak számítottak. 1540-től 1556-ban bekövetkezett haláláig, Loyola csak néhány alkalommal hagyta el Rómát. Ő oktatta az újonnan belépőket hosszabb-rövidebb ideig, ahogy a szükség megkívánta, mert ekkor még nem volt noviciátus[13]. Állandó betegsége ellenére mindig volt ideje és ereje az egyházi szolgálatra, amelyektől elválaszthatatlanok voltak, és amelyek ma is állnak: házak a zsidó és muszlim fiatalemberek számára, akik keresztények akarnak lenni, otthon az árva gyermekeknek. Ő alapította a római kollégiumot, a Collegium Romanumot, vagyis azt az ingyenes iskolát, amelyben latint, klasszikus és keleti nyelveket, filozófiát és teológiát tanítottak. Ez a kollégium lett a későbbi híres Gergely Egyetem. Csak ezután következett a tényleges apostoli munka, a prédikálás. Loyolai Ignác 1556-ban halt meg Rómában. 1622-ben avatták szentté. Loyolai Ignác és Xavéri Ferenc élete több szempontból hasonlít egymásra. Mindketten nemesi családból származtak, ahol hagyomány volt a katonáskodás. Loyolai Ignác tevékenyen vett részt a harcokban, és sebesülése miatt vesz kezébe vallásos műveket. Xavéri Ferenc nem harcolt, de ő is külső hatásra, rokonai példája alapján választja a papi életet. A vallás tehát meghatározó szerepet játszott életükben. A koraújkorban nem kivételes az ő pályafutásuk, számos nemesi származású fiatalember választja életcéljának a papi hivatást, és a missziót. A vallás ebben a korban még fontos szerepet játszik az emberek mindennapi életében, de különösen igaz ez Spanyolországra és Portugáliára, ahol a reformáció által létrehozott új felekezetek nem is tudtak gyökeret verni, bár ebben az inkvizíciónak is szerepe volt. A jezsuita rend alkotmánya[14] Ignác, mint a rend első generálisa megfogalmazta a rend alkotmányát. A hatalmat és törvényhozást elsősorban és teljesen az általános rendigyűlésre bízta, amelynek tagjait a Társaság egészéből választják, másodsorban a tartományfőnökökre és a helyi elöljárókra. Az Általános Rendigyűlés, amely valamennyi tartományfőnökből és két-két professzus küldöttéből áll, választja meg az általános rendfőnököt, más néven generálist. Ignác úgy döntött, hogy az általános rendfőnököt kell felhatalmazni a többi elöljáró kinevezésére. A tagok első csoportját a tanuló rendtag novíciusok alkotják. Ezek a noviciátus befejeztével egyszerű és örök szerzetesi fogadalmat tesznek, és approbált tanuló rendtagok, skolasztikusok lesznek. Tanulmányi idejük, felszentelésük és a tercia, azaz a lelki képzést szolgáló utolsó év, a harmadik probáció után teszik le a végleges, egyszerű vagy ünnepélyes fogadalmaikat. Mindazok, akik erény és tudás dolgában kitűnnek, ünnepélyes fogadalmat tesznek, amelyhez egy negyedik fogadalmat is kapcsolnak. Ennek értelmében bárhová elmennek a világon, ahová a pápa küldi őket. Ők a professzusok. A többiek egyszerű fogadalmat tesznek, és lelki segítőknek nevezik őket. Azok, akik nem részesülnek a szent rendek felvételében, és a Társaság anyagi ügyeit intézik, különböző munkahelyeken.[15] A Rendalkotmány a tanuló rendtagok számára olyan tanulmányi irányvonalat jelölt ki, amely végigvezette őket a humán tárgyakon, a filozófián, a Szentíráson, a pozitív és a skolasztikus teológián, hogy az egyház tanításának művelt, tiszta gondolkodású mestereként fejezzék be tanulmányaikat. A Rendalkotmány, a szerzetesi élet modern kori történetének egyik legalapvetőbb dokumentuma, nagy hatást gyakorolt az újabb szerzetesi kongregációkra, főként a női rendekre. Az apostolkodást szem előtt tartva, eltávolódik a monasztikus formától, elkötelezi magát a világi szolgálat mellett, éberen figyeli az egyház szükségleteit, és tökéletes harmóniába hozza az aktív életmódot és a rendszeres imádságos életet. 155o különösen fontos dátum a rend történetében. Ekkor hívták össze az első rendi gyűlést. A gyűlés több hónapon át tartott, megbeszélték a misszionáriusok utazási és az egyes országokban való tartózkodás lehetőségeit. Már 1541-ben beszélt arról Hieronymus Nadalnak, hogy a szabályokat ki kell próbálni, és csak után lehet írásba foglalni és kötelezővé tenni. A rend virágkora (1556-1645) 1639-ben ünnepelte a Társaság alapításának 1oo. Évfordulóját. Ez alatt a száz év alatt sok mindent sikerült elérni. Ebben az időszakban a Társaság folyamatosan gyarapodott. A legnagyobb problémát az új jelentkezők lelki és tudományos kiképzése jelentette, amelyet végül úgy oldottak meg, hogy a rend több kollégiumot alapított számukra. 1565-ben a rend létszáma elérte a két-ezer főt, 1581-ben ötezer, 1615-ben tizenhárom-ezer fő volt. Ekkorra esik a távol-keleti missziók alapítása, amelyben Xavéri Szent Ferencé a fő érdem. Tibetben a XVII. században indult meg a térítés. A jezsuiták eljutottak Floridába, Mexikóba, Peruba és mindenekelőtt Paraguayba. Ezen kívül Etiópiába, Madagaszkárra, Zambiába, Kongóba és a Fülöp-szigetekre is. Már a tridenti zsinat határozatának megszületése előtt (amely kötelezővé tette papképző szemináriumok alapítását és azok elvégzését a leendő papok számára) a jezsuiták 1554-ben papképző szemináriumot hoztak létre, amely a bennszülött papság képzését is elvileg lehetővé tette. Gyakorlatilag a bennszülötteket alkalmatlannak tekintették a papi hivatásra, emiatt még a XVII. század végén is alacsony volt a számuk.[16] Az első támadás A leghevesebb és legjobban szervezett támadás magából a rendből indult ki. Egy spanyol jezsuita, Juan de Mariana, Aquvaviva generális működése alatt indított támadást. Egy valódi összeesküvést hozott létre, amelyet Spanyolország nagy inkvizítora és II. Fülöp (1556-1598) spanyol király is támogatott. A dolog odáig fajult, hogy a legfőbb hatalom a spanyol papság kezébe került volna, a generális háttérbe szorításával, és a rend engedelmességének felmondásával. V. Sixtus (1585-159o) pápa is támogatta ezt a tervet. Aquvaviva generális a pápa álláspontját megismerve úgy döntött, hogy lemond tisztségéről, a pápa azonban 159o augusztusában váratlanul meghalt, így erre a lépésre végül nem került sor. VII. Orbán pápa (1590. szeptember 15-1590. szeptember 27) rövid pontifikátussága után, 1590. december 5-én XIV. Gergelyt (1590-1591) választották pápává. VIII. Kelemen (1592-1605) 1593. június 23-án kelt Ecclesiae catholicae kezdetű bullájában megerősítette a Jézus Társaságot, és annak szabályzatát. De a spanyol összeesküvésnek még nem volt vége. II. Fülöp elérte VIII. Kelemennél, hogy hívjon össze egy generális gyűlést, eközben híre járt, hogy Aquvavivát elmozdítják tisztségéből. A gyűlés 1593 végén ült össze. A rend és a generális megerősödve került ki a küzdelemből, a rebelliseket megbüntették, és a rend szabályzatát elfogadták. Aquviva működése alatt fogadták el a Ratio Studiorumot, a rendtagok képzésének programját. A második évszázad A rendnek 1645-ben körülbelül tizenhat-ezer tagja volt, 175o-ben pedig huszonhárom-ezer. Ekkor már 669 professzora és rektora, 176 szemináriuma volt a rendnek. Megvalósult az a feladat, amelyet Szent Ignác adott nekik, a papság megreformálására és a felebarát megsegítésére. A közösség második száz éve egy krízissel kezdődött, amely alapjában a Mariana-féle krízis folytatása volt. 1645-ben ült össze Rómában a nyolcadik generális gyűlés, X. Ince pápa (1644-1655) üzenetére, a generális választás megtartására. Mielőtt az atyák a 18 pontból álló írást átadták a pápának, azt megvitatásra a gyűlés elé terjesztették. Ezek a pontok a rend alapjait érintették: a generálist élethosszig választják, a generális kinevezése a rendi gyűléstől függ, stb. A pápa csak három pontban követelt változtatást: generális gyűlést 9 évente, generális asszisztens váltást minden generális gyűlésen és 3 évente generális váltást kell megvalósítani. A második évszázad folyamán még két súlyos problémával kellett megbirkóznia a rendnek, a janzenizmussal és a kínai rítusvitával. Mindkét nehézség aláásta a rend tekintélyét és hozzájárult a rend 1773-ban történt feloszlatásához. A rend a feloszlatás után illegalitásban tevékenykedett, majd 1815-ben állították helyre a rendet. Körtvélyesi Erika

Caravaggio: Szent Máté és az angyal

52 Szeptember 21. (1956 éve történt)
Szent Máté I. században élt apostol, evangélista, Jézus tanítványának ünnepe. Ő a könyvelők, az adószedők, a bankárok, a pénzügyőrök és a biztonsági emberek védőszentje.

Máté evangéliuma szerint eredeti neve Lévi volt, Márk pedig Alfeus fiának mondja. Valószínűleg Galileában született, és Kafarnaum városában volt a rómaiak adószedője. Jézus igehirdetésének második évében csatlakozott hozzá. A Hagyomány szerint Krisztus halála után ő jegyezte le - közvetlen tapasztalat alapján - a Megváltó szavait és cselekedeteit, s így az evangélisták művei sorában az ő írása áll, időrendben, az első helyen. Az apostolok szétoszlása után - úgy mondják - Etiópiában terjesztette az evangéliumot, és vértanúi halált halt. -A néphit szerint Máté napján kezdődnek az őszi viharok. Jelentős időjárási fordulónap, az őszi búzavetés kezdete.


SZENT MÁTÉ EVANGÉLISTA
Szeptember 21.

Máté apostolról, akit a hívő nép nagyon tisztel, s akinek sírját Salerno városában őrzik, nem sok olyan adat maradt ránk, amely történetileg hitelesnek tekinthető. Amit a hagyomány a Szentírásban foglaltakon kívül mond (pl. hogy az apostol Etiópiában, a pártusok között vagy Perzsiában működött), tipikusan legendás természetű. Euszébiosz, a történetíró püspök azonban közöl egy fontos tényt: Máté, mielőtt a pogány országokba ment volna, Palesztinában héberül hirdette az evangéliumot. Távozása előtt anyanyelvén írásba foglalta, és hátrahagyta a zsidó-keresztények számára. Euszébiosz e közlését a 2. század elején élt Pápiász presbiterre alapozza, és azonosítja Máté apostolt az első evangélium szerzőjével. Csakhogy épp a Pápiásztól ránk maradt szöveg fölött sokat vitatkoznak a szakértők, nem látván föltétlenül elfogadhatónak az apostol és az evangélista azonosítását.

Az evangélium révén elég mélyen megismerhetjük az evangélista gondolatvilágát, mert alkotása teológiai mestermű. Ezt annak ellenére állítjuk, hogy vannak, akik szerint Máté csak elindítója és gyökere annak a hagyománynak, amelynek végső írásba foglalása az evangélium, a kész mű nem az ő tollából származik, hanem valamelyik tanítványa foglalta írásba röviddel az ő halála után. Eszerint Máté szerzősége épp oly bizonytalan volna az evangéliummal kapcsolatban, mint Salamoné a Bölcsesség könyve vagy Dávidé a zsoltárok esetében.

A Máté-evangélium keletkezését úgy gondolhatjuk el, hogy Máté különös figyelemmel gyűjtötte s őrizte magában az Úr szavait és beszédeit. Miután rendezte, mint mondás- és beszédgyűjteményt adta tovább. A tudósok úgy vélik, hogy e beszédgyűjtemény és Márk evangéliuma volt a forrása annak a műnek, amelyet az Egyház hagyománya Máté evangéliumaként tart számon. Az Úr mondásait Máté úgy foglalta elbeszéléseibe, ahogy az ékszerész foglalja aranyba a drágaköveket. Egymás után fűzte a hasonló tartalmú, de eredetileg függetlenül elhangzott beszédeket, és így jött létre a hegyi beszéd (5--7. fejezet), a példabeszédek (13. fejezet), a farizeusok feletti jajkiáltások (23. fejezet) és az eszkatologikus beszéd (24--25. fejezet) gyűjteménye.

Máté az apostol-névsorok közül kettőben a hetedik (Mk 3,18; Lk 6,15), kettőben a nyolcadik (Mt 10,3; ApCsel 1,3) helyen, Tamás mellett áll. Jézus legszűkebb tanítványai köréhez tartozott tehát, azokhoz, akik nem botránkoztak meg Krisztusban, s pünkösdkor megkapták a Szentlelket és a világra szóló küldetést. A Máté név a latin Matthaeus és a görög Matthaiosz közvetítésével a héber Mattajból ered, ami a Mattanjah rövid alakja, s annyit jelent mint 'Jahve ajándéka' vagy 'a hűséges'.

A Máté-evangélium azt mondja róla, hogy vámos volt és a Lévi nevet is viselte. Márk még azt is tudja róla, hogy Alfeus fia volt. Foglalkozása alapján kissé beleérezhetünk ennek az apostolnak különleges helyzetébe az apostolok testületén belül is: ,,Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, aki ott ült a vámnál. Szólt neki: ťKövess engem!Ť Az fölkelt és a nyomába szegődött. Amikor később a házában vendégül látta Jézust, odajött sok vámos és bűnös, és Jézussal meg tanítványaival együtt asztalhoz telepedtek. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványaitól: ťA mesteretek miért eszik vámosokkal és bűnösökkel?Ť Jézus meghallotta, és így válaszolt: ťNem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok s nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöketŤ'' (Mt 9,9--13).

Lévi-Máté, a vámos Kafarnaumban dolgozott. Kafarnaum ugyanis határváros volt Heródes Antipász országa és Fülöpnek a Jordántól keletre elterülő országa között. Azt nem tudjuk, hogy a város vagy a negyedes fejedelem alkalmazottja volt-e. Mint vámos a zsidók szemében nyilvános bűnös, kitaszított, tisztátalan ember volt. Jézus azonban megszólítja: ,,Kövess engem!'', és csakhamar vendége lesz Máténak. Úgy tűnik, e meghívástól Máté helyzete nem változott, sőt! A vallási vezetők ujjal mutogatnak most már nem csupán rá, a vámosra, hanem Jézusra is, aki odáig alacsonyította magát, hogy közösséget vállal a bűnösökkel, a kitaszítottakkal. Máté pedig tudta, hogy amikor fölkelt a vámasztal mellől, nem egy dúsgazdag ember társaságába került, hanem az Emberfia követője lett, akinek nemhogy elvámolnivalója, de még hajléka sincsen, ahol álomra hajthatná a fejét. Az Emberfiának azonban van hatalma a földön bűnöket megbocsátani! Ez a Jézus az irgalmasság evangéliumát hirdeti és cselekszi, és Máté azzal, hogy meghívást kapott tőle, ennek lett a részesévé!

Jézus nagyon tudatosan vállalta a közösséget a vámosokkal és a bűnösökkel. Ezzel a tettével igazolja azt, amit mond: azért jött, hogy a bűnösöket hívja a bűnbánatra és a bűnbocsánatra. Ezért szól mindenkinek hívó szava, mert az emberek valamennyien bűnösök, de a szó csak azoknak a szívéhez érkezik el, akik tudatában vannak nyomorúságuknak, és engedik, hogy meghívják őket, azaz fölkelnek és követik Jézust. Aki pedig őt követi, az maga is Isten irgalmasságának a tanúja lesz. Annak az irgalmasságnak a tanúja, amely Jézus Krisztusban testet öltött az emberek között. Máté esetében a meghívottból tanítvány, tanú és apostol lesz, aki maga is Isten ajándéka a világnak.

Nagyon könnyen elképzelhető, hogy Máté, aki az írás és a számolás művészetében jártas volt, a mennybemenetel után összegyűjtötte és írásba foglalta azt az anyagot, melyből később kibontakozott a teljes evangélium. Egy apró adat az ő keze nyomát őrzi: Máté evangéliumában meglepően pontosak a pénzzel kapcsolatos közlések. Sokkal többféle pénzt ismer, mint a másik három evangélista, és soha nem véti el, hogy milyen helyzetben miféle pénznemmel kell fizetni!

Ennél azonban sokkal fontosabb számunka, hogy Máténak köszönhetjük az Úr Krisztus szavainak és beszédeinek alapvető forrását. Az evangélium utolsó mondatai összefoglalják az Üdvözítő szándékát, aki a bűnösökért jött, hogy Isten irgalmát hirdesse és megmutassa az embereknek. Apostolait azért küldi szerte a világba, hogy minden népnek elmondják az irgalom evangéliumát: ,,Én kaptam minden hatalmat az égen és a földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. És én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig'' (Mt 28,18--19). A Jeromos-féle martirológium szeptember 21-én hozza Szent Máté ünnepét. Rómában a 11. századtól ezen a napon emlékeztek meg róla.

Máté meghívásának történetét az evangéliumból ismerjük. Életének további eseményeiről csak a hagyomány közöl néhány szórványos adatot.

A legenda szerint az apostolok szétválása után Máté Etiópiába ment, ahol Kandaké királynő kincstárnoka -- akit az Apostolok Cselekedetei elbeszélése szerint Fülöp diákonus keresztelt meg -- fogadta és támogatta. Történt egy napon, hogy a király fia meghalt. A bennszülött varázslók mindent elkövettek, hogy életre keltsék, de hiába. Akkor a kincstárnok azt tanácsolta urának, hívja el Mátét. Ő el is ment és föltámasztotta a fiút. A király ettől olyan boldog lett, hogy örömében egész országába hírnököket küldött, akik ezt hirdették: ,,Jöjjetek, és lássátok Istent, aki emberi formában megjelent közöttünk!'' Az emberek össze is sereglettek, Máté pedig tanította őket, hogy kinek a nevében és erejében támasztotta föl a halott királyfit. Az emberek hittek szavának, megkeresztelkedtek, a király pedig hálája jeléül egy pompás templomot építtetett.

Volt a királynak egy Efigénia nevű leánya, aki szintén megtért, és Máté fölvette az Istennek szentelt szüzek közé. Ezután Egippus király meghalt, és utóda, Hirtacus szemet vetett Efigéniára. Máténak ígérte a fele országát, ha rábeszéli a leányt, hogy legyen a felesége. Egy alkalommal Máté a házasság szépségéről és szentségéről prédikált a szüzeknek és a népnek, és hangsúlyozta, hogy senkit nem szabad elválasztani a házastársától. A király azt hitte, hogy Máté az ő kérésének megfelelő szándékkal szól, és most beszéli rá Efigéniát a vele való házasságra, ezért nagyon megdicsérte a prédikáció után. Ő azonban így válaszolt a királynak: ,,Úgy látom, egészen félreértettél engem, ó király, hiszen tudod, hogy Efigénia az örök Király menyasszonya, és az ő szent fátyolát viseli. Hogyan vehetnéd el annak jegyesét, aki nálad sokkal hatalmasabb?'' E szavaktól Hirtacus szörnyű haragra lobbant és kirohant a templomból. Aztán elküldte a hóhért, és az, miközben Máté kitárt karral imádkozott az oltárnál, hátulról leszúrta.

Egy másik hagyomány szerint Máté máglyán halt meg. Ismét más hagyomány úgy tudja, hogy a máglya az apostol imádságára kialudt, és később Núbiában halt meg békességben.
Urunk, Jézus Krisztus, ki Szent Mátét, a vámost irgalmasan meghívtad apostolaid közé, kérünk, segíts minket, hogy az ő közbenjárására és példája szerint mi is nyomodba szegődjünk, és mindig hűségesen ragaszkodjunk Hozzád!

Ajándékozd nekem, jóságos Uram, kegyelmedet; az legyen velem, és Te
tevékenykedj bennem! Maradj velem a végső beteljesedésig! Akaratod legyen
a saját törekvésem: azt szeretném követni, mindenben egyetértve vele.
Engedd, hogy Benned találjam meg megnyugvásomat, mert egyedül Te vagy a
béke. Rajtad kívül csak viharok és zavarok találhatók itt a földön, Te
azonban a legfőbb jó vagy, a szív öröme örökkön örökké.

(Aquinói Szent Tamás)

Jézus megkeresztelése

Mester: Antonio Zanchi (Este 1631 - Velence 1722)
Anyag, technika: olaj, vászon
Méret: 424 x 195 cm
Proveniencia: Koperből (Isztria) került előbb a bécsi Akadémiára, majd 1803-ban II. Ferenc király ajándékaként Pannonhalmára.
Leírás: Antonio Zanchi fiatalon hagyta el szűlőhelyét, Estét Velence kedvéért. Itt mesterének, Matteo Ponzonénak köszönhetően került közel Tintoretto festészetéhez, de termékenyítőleg hatott művészetére a dél-itáliai caravaggizmus is. A 60-70-es években készült velencei tenebroso-főműveken talán Zanchi szólalt meg a legnaturalistább hangon. A "Jézus megkeresztelése" képen a kompozíció ritmusa, a két főszereplő szuggesztív mozdulata, a sötétebb színek közül előragyogó vörösek, kékek, rózsaszínek intenzitása feledtetni tudják a kompozíció nagyravágyását és a felső régió, az angyaloktól kísért Atyaisten figurájának kevéssé sikeres megoldását.

Halott Krisztus

Mester: Emíliai (?) festő
Készült: 17. század első fele
Anyag, technika: olaj, vászon
Méret: 95,3 x 95,5 cm
Proveniencia: Migazzi Kristóf (1714-1803) váci püspök gyűjteményéből, 1835
Leírás: A rendkívül visszafogott alaptónusú, puritán egyszerűséggel megfogalmazott képen nincsenek részletmotívumok, sem sirató angyalok, sem passiójelvények, csak a bravúros perspektívában ábrázolt, sárgásbarna leplen kiterített, helyenként bronzszínben játszó, magára hagyatott test. Az érzékenyen kidolgozott részletek, az oldott ecsetkezelés ügyes kezű festőről árulkodnak, akit talán az emíliai vagy a római iskolában kell keresnünk, ahol Andrea Mantegna kései "Halott Krisztus"-a (Milánó, Brera), ez az emberábrázolás lehetőségeinek határát súroló képi forma a barokk festők figyelmét is magára vonta.

Xavéri Szent Ferenc erekletartója

Mester: magyar mester
Készült: 18. század
Anyag, technika: aranyozott bronz
Méret: 36 cm
Leírás: Pálmafa törzsből kiemelkedő, szív alakú ereklyetartó, mellette két néger alak.

Szent Márton püspök ereklyetartója

Mester: Magyar ötvös
Készült: 18. század
Anyag, technika: aranyozott réz, ezüst
Méret: m.: 28,5 cm
Leírás: Monstrancia formájú ereklyetartó. Talpa karéjos. Virágfüzérekkel díszített, öntött nódusza váza alakú. Az ereklyetokot piros kövekkel díszített keret és szaggatott szélű, aranyozott sugárkoszorú övezi. A sugárkoszorú hátul sima, elöl kagylómintás, öntött rátét díszíti. A barokk ötvösművészet általános formakészletéből szerényen merítő műre elsősorban a 18. századi Szent Márton-tiszteletet tanúsító rendtörténeti szerepe hívja fel a figyelmet. Eredeti helye a pannonhalmi templom 18. századi főoltárán lehetett.

Szent Márton püspök ereklyetartója

Szent Benedek ornátus

Készült: Magyar, 16. és 18. század
Anyag, technika: selyemszövet hímzett kereszttel
Méret: kazula: 69 x 108 cm
Leírás: A kazula szegélye fémszálas szövött paszomány. Bélése rózsaszín, enyvvel merevített pamutvászon. Eleje hegedűforma, hátán az alapszövetre applikált, hímzett kereszt renaissance levélornamentikával. Középütt kerek medaillonban Szent Benedek hímzett képe. Az új alapszövet a kereszt alatt törtfehér selyemdamaszt, apró geometrikus mintával, amelyhez a külső oldalakon natúrszínű, színes selyemmel és fémszállal brossírozott selyemdamaszt társul. A kereszt díszítése szokatlanul magas, fémszálas domborhímzés. A hímzés alapja lenvászon, amelyre a selyem bélfonalú, aranyozott ezüst fémszálakat natúr színű selyemfonallal tűzték le, meghatározott minta szerint. A fémszálakat vagy közvetlenül a lenvászonra fektették, és páronként leöltötték vagy sodrott zsinórt fektettek a vászon fölé és a felette lévő fémszálakat négyes csoportokban rögzítették. Kontúrvonalai mentén selyemmel varrták fel, majd a varrást sötétvörös selyemfonallal, keleti öltéssel fedték le. A Szent Benedek medaillon hímzését gobelin hímzésnek vélték, tüzetesebb vizsgálattal azonban megállapítható, hogy lazúrhímzésről (or nué) van szó. A dalmatika alapszövete három különböző anyagból toldott. Hímzéseinek rajza megegyezik a miseruháéval, de a motívumok arányosan kisebbek. Bélése egykor vörös, ma fakult foltozott selyemdamaszt. Külső szegélye 1,5 cm széles, fémszálas, szövött paszomány.

Református könyörgés 1795-ből

Minden világok, minden idők és minden nemzetségek Atyja, örök és nagy Isten. A te jóságodat az emberek gyarló tisztelete nem hálálhatja meg. Isten. Istenek Istene kimondhatatlanul nagy Isten.
Taníts meg engemet a jót szeretni, a gonoszt gyűlölni, lelkem tiszta ösztönének engedelmeskedni, hogy amit az parancsol , keressem inkább, mint az egeket, s amit az tilt, utáljam inkább,mint minden poklokat. Tégy figyelmessé áldásaid iránt s hagyd értenünk, hogy te akkor leled magadat jóságodért megjutalmazva, ha mi azokat örömmel fogadjuk s okosan használjuk. Őrizz meg engemet a kevélységtől, midőn magamat gazdagabbnak látom másoknál: de őrizz meg a békétlenségtől is, midőn azt látom, hogy másokat Te inkább boldogítanál, mint engemet. Csak azt add meg nékem, bár gond és fáradság után, ami elég, s adj békét és nyugodalmat hozzá:mi másé, ne legyen soha ravaszsággal enyém.
Adj nékem annyit, hogy felebarátom terhén könnyíthessek. Csekély vagyok és semmi, de te megtalálsz engemet, kit a te lehelleted lelkesít. Ura a napoknak, esztendőknek, időknek. Igazgasd utamat ma is, amint néked tetszik, hosszabb életre, vagy örökkévalóságra.

Ó Krisztus, élő Isten Fia, szent angyalaid vigyázzák álmunkat,
pihenésünket, fehérlő ágyunkat.
Mutassanak nekünk szendergésünkben igaz álomképeket, világmindenség
fenséges fejedelme, nagy, titokzatos Király!
Sem démonok; sem baj vagy pusztulás, sem gonosz álmok ne zavarhassák
pihenésünket, mély, zavartalan álmunkat.
Szent legyen ébredésünk, munkánk és egész napunk, amint az álmunk és
pihenésünk zavartalan és szüntelen.

(Óír-kelta esti ima)

Mindenható Úr és Isten, bensőségesen szemléljük azt a nagy szenvedést,
amelyet Jézus, egyszülött Fiad viselt el, hogy elégtételt adjon értünk. Ó
Uram, adj nekem igaz bűnbánatot, hogy őszintén sajnáljam bűneimet és
megjavuljak! Ezt kérem tőled teljes szívemből! Uram, Te győztél, engedd,
hogy részesedjem a győzelmi koszorúban!
Ó Istenszülő, a legmagasabb trón mennyei Királynője, minden bűnösök
legnagyobb reménysége, kérlek téged szent Fiadért, Jézusért, aki teremtett
téged, hadd lássam meg megváltó művét! Üdvözlégy Krisztus keresztje! Aki
nem hisz benned, nem talál nyugalmat. Kérlek téged, légy mellettem mindig,
oltalmazz a világtól, a test és az ördög cseleitől, és segíts végső
küzdelmemben, amikor a keserű halál érkezik!

(Albrecht Dürer)

Teréz anya: A legszebb a világon

A legszebb nap?
A ma.

A legnagyobb akadály?
A félelem.

A legkönnyebb?
Tévedni.

Minden rossz gyökere?
Az egoizmus, az önzés.

A legszebb szórakozás?
A munka.

A legveszedelmesebb vereség?
A bátorság hiánya.

A legjobb tanítók?
A gyermekek.

A legszükségesebb szükségszerűség?
Önmagamat ajándékozni.

Mi boldogít a legteljesebben?
A másik embernek hasznára lenni.

A legveszedelmesebb hiba?
A rossz kedélyállapot.

A legközönségesebb érzés?
A bosszú és a gyűlölet.

A legszebb ajándék?
A megértés, az együttérzés.

A nélkülözhetetlen?
Az otthon, a valahová tartozás.

A jóleső érzés?
A belső béke.

A legjobb megoldás?
Az optimizmus.

A legnagyobb megelégedettség?
Az elvégzett kötelesség.

A legnagyobb erő a világban?
A hit.

A legfontosabb emberek?
A szülők.

A legszebb a világon?
A SZERETET.

Jézus a megtestesült Ige.
Jézus az élet kenyere.
Jézus áldozati bárány -- akit bűneinkért feláldoztak a kereszten.
Jézus az áldozat, akit a szentmisén feláldoznak a világ bűneiért és saját
bűneimért.
Jézus az ige, amelyet hirdetni kell.
Jézus az igazság, amit közhírré kell tenni.
Jézus a fény, amelynek föl kell ragyognia.
Jézus az élet, amit élnünk kell.
Jézus a szeretet, amely szerint szeretnünk kell.
Jézus az öröm, amelyet szét kell osztanunk.
Jézus a béke, amelyet adnunk kell.

( Boldog Kalkuttai Teréz )

Az igazságban akarok maradni.
Semmiféle igazságtalanság előtt nem akarok meghajolni.
A félelemtől ment akarok maradni.
Nem akarok erőszakot alkalmazni.
Mindenkivel szemben jóakaratú akarok maradni.

(Mahatma Gandhi)

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre
kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.
Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy
Te támogatsz.

(Kalkuttai Teréz anya )

Mi az imádság?

Az imádság:

* a hívő ember lélegzetvétele; érte szíve Isten iránt, hálával van tele.
* égbe szálló mélységes hódolat; Istenünkkel a legbensőbb, szent, titkos kapcsolat.
* beszélgetés, őszinte, gyermeki; Atyával, ki a gyermekét, áldja és szereti.
* a lélek szerve, amellyel lélegez; imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz!
* lelkünk szárnya, mely felfelé emel; Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel.
* csodás ének, lelkünk szép éneke; miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele?
* betegeknek esdő, mély sóhaja; Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha.
* lelki fohász, Istenhez, kit szeret; aki Fiát áldozta fel, minden bűnös helyett!
* földi kérés, válasz rá mennyben van; Atyánknál, kit válaszáért, imádunk boldogan.
* hálaadás a sok szépért, jóért; mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért!
* csodás oltár, melyen áldozhatunk; hálaáldozattal azért, amit ad hű Urunk.
* felelősség, mert felelős vagyok; azokért, kiket imámban, szívemben hordozok.
* emberekhez lehajló szeretet; imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket.
* vallástétel, merjük hát vallani; Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani!
* lelki szemünk, amellyel láthatunk; már láthatjuk égi hazánk, melyet ád hű Urunk!
* felemelt kéz, s míg felemelve van; bűnünk felett, világ felett, győzhetünk boldogan.
* mély hódolat, hű Teremtőnk előtt; alázatunk, ha őszinte, Szentlelkével betölt.
* bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn; ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül!
* alázatos bűnbocsánat kérés; kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés.
* megbékülés égi Teremtőnkkel; aki békére törekszik, minden gyermekével.
* már e testben, drága benső élet; hűséges imádkozókra vár, az örök élet!

Mit ír a Biblia a munkáról?

"Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít."

Példabeszédek könyve 10:4

"Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel."

Prédikátor könyve 5:2

"Felebarátodat ne zsákmányold ki, és ne rabold ki. A napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig!"

Mózes harmadik könyve 19:13

"Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe."

Jakab levele 5:4

"Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig."

Zsoltárok könyve 104:23

"Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít."

Példabeszédek könyve 10:4

"Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével."

Példabeszédek könyve 31:13

"Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat eszik; a gazdagot ellenben nem hagyja aludni a jóllakottság."

Prédikátor könyve 5:11

"Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják egymásnak: Légy erős! Biztatja a mester az ötvöst, aki simítókalapáccsal dolgozik az üllőn, és ezt mondja a forrasztásról: Jól van, meg kell erősíteni szegekkel, hogy ne mozogjon!"

Ézsaiás könyve 44:6-7

"A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél. Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta. Ha megéhezik, elveszti erejét; ha nem iszik vizet, kimerül. A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél. Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta. Ha megéhezik, elveszti erejét; ha nem iszik vizet, kimerül. Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt, vörös krétával rajzol, majd gyaluval dolgozik, azután körzővel rajzol, és emberalakot készít, mint egy feldíszített embert, hogy házban lakjék. Cédrust vág ki, tölgyfát vagy cserfát választ, amelyet az erdő fái között nevelt, kőrisfát ültet, amelyet az eső nevel. Ez lesz az ember tüzelője, vesz belőle, hogy melegedjék, befűt, és kenyeret süt. De istent is csinál belőle, és leborul előtte; bálványszobrot készít, és imádja azt.
Felét eltüzeli, ennél a felénél pecsenyét süt, megeszi a húst, és jóllakik; közben melegszik, és ezt mondja: De jól megmelegedtem, amíg néztem a tűz fényét! A fa többi részéből istent készít: bálványszobrot. Leborulva imádja, és így könyörög hozzá: Ments meg engem, mert te vagy az istenem! Nem tudnak és nem értenek semmit, mert szemük nem képes látni, és nincs eszük, nem értenek. Nem gondolja meg az ilyen ember, nem tudja és nem érti, hogy ezt mondaná: Felét eltüzeltem, kenyeret sütöttem parazsánál, húst is sütöttem, és megettem. A többi részéből utálatos bálványt csinálok, és egy fatuskót imádok! Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti saját megcsalt szíve. Nem mentheti magát, és nem mondhatja ezt: Csak hazugságra támaszkodtam! Gondold meg, Jákób, mindezeket, mert te, Izráel, az én szolgám vagy! Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad!"

Ézsaiás könyve 44:16-21

"Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. Így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! - mondja az ÚR. Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? - így szól a Seregek URa. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok."

Aggeus könyve 1:6-9

"Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik."

Zsoltárok könyve 37:5

"Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik!"

Zsoltárok könyve 118:15-16

"Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom."

János evangéliuma 5:17

"Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?"

Galáciabeliekhez írt levél 3:5

"Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek."

Thesszalonikaiakhoz írt első levél 2:13

"A munkás önmagáért fáradozik, mert szája kényszeríti rá."

Példabeszédek könyve 16:26

"Ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés:"

Máté evangéliuma 9:37

"Mert méltó a munkás a kenyerére."

Máté evangéliuma 10:10

"Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába."

Lukács evangéliuma 10:2

"Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét."

Timótheushoz írt második levél 2:15

További témák:

Mit ír a Biblia a böjtről?

Mit ír a Biblia az Igéről?

Mit ír a Biblia Istenről?

Mit ír a Biblia a háláról?

Mit ír a Biblia a kísértésről?

Mit ír a Biblia a házasságról?

Mit ír a Biblia a parancsolatokról?

Mit ír a Biblia a megbocsátásról?

Mit ír a Biblia a reménységről?

Mit ír a Biblia a válásról?

Mit ír a Biblia az örömről?

Mit ír a Biblia az beszédről?

Mit ír a Biblia az kitartásról?

Mit ír a Biblia az hazugságról?

Mit ír a Biblia a engedelmességről?

Mit ír a Biblia a bizalomról?

Mit ír a Biblia az imáról?

Mit ír a Biblia Isten szeretetéről?

Mit ír a Biblia a horoszkópról?

Mit ír a Biblia a félelemről?

Szentgyörgyi Albert: Ima a gyermekekért

Uram, mentsd meg a gyermekeinket.
Mentsd meg értelmüket, hogy
romlottságunk ne rontsa meg őket.

Mentsd meg életüket, hogy fegyverek,
melyeket mások ellen kovácsolunk,
ne őket pusztítsák,

hogy jobbak lehessenek szüleiknél,
hogy építhessék önnön világukat,
a szépség, tisztesség, összhang, jóakarat
és méltányosság világát,
melyet a béke és a szeretet kormányoz.
Mindörökké.