Református könyörgés 1795-ből
Minden világok, minden idők és minden nemzetségek Atyja, örök és nagy Isten. A te jóságodat az emberek gyarló tisztelete nem hálálhatja meg. Isten. Istenek Istene kimondhatatlanul nagy Isten.
Taníts meg engemet a jót szeretni, a gonoszt gyűlölni, lelkem tiszta ösztönének engedelmeskedni, hogy amit az parancsol , keressem inkább, mint az egeket, s amit az tilt, utáljam inkább,mint minden poklokat. Tégy figyelmessé áldásaid iránt s hagyd értenünk, hogy te akkor leled magadat jóságodért megjutalmazva, ha mi azokat örömmel fogadjuk s okosan használjuk. Őrizz meg engemet a kevélységtől, midőn magamat gazdagabbnak látom másoknál: de őrizz meg a békétlenségtől is, midőn azt látom, hogy másokat Te inkább boldogítanál, mint engemet. Csak azt add meg nékem, bár gond és fáradság után, ami elég, s adj békét és nyugodalmat hozzá:mi másé, ne legyen soha ravaszsággal enyém.
Adj nékem annyit, hogy felebarátom terhén könnyíthessek. Csekély vagyok és semmi, de te megtalálsz engemet, kit a te lehelleted lelkesít. Ura a napoknak, esztendőknek, időknek. Igazgasd utamat ma is, amint néked tetszik, hosszabb életre, vagy örökkévalóságra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése