KOLOSTOR

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: "Senki sem
jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt
az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: "Mindnyájan Isten tanítványai
lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem
mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az
Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete
van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és
mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle,
meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e
kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a
világ életéért."
Jn 6,44-51

Elmélkedés:

Nem véletlen, hogy a szentmise lényegi részét, az átváltoztatást követően
hitünk szent titkának nevezzük az Oltáriszentséget. Titokzatos már maga a
történés is, amikor a miséző szavára a kenyér az Úr testévé, a bor az ő
vérévé változik át, de titokzatos a mi Urunk jelenléte is az átváltozott
kenyérben és borban. Mindezt csak hittel tudjuk elfogadni, az emberi ész
és értelem ugyanis korlátokba ütközik. Az átváltoztatásban az Egyház több
évszázados hite fogalmazódik meg, amely magába foglalja az én személyes
meggyőződésemet is arról, hogy Krisztus valóságosan jelen van az
Oltáriszentségben. Krisztusnak a szentmisében jelenvalóvá váló áldozata
arra irányul, hogy a szentáldozás által bensőséges kapcsolat jöjjön létre
az Úr és a hívő ember között. S itt külön hangsúlya van a "hívő" szónak,
hiszen e kapcsolat csak akkor jöhet létre, ha valaki hittel fogadja az
Oltáriszentségben jelen lévő Jézust. A kenyérben önmagát adja nekünk a mi
Urunk.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Hálát adunk neked, Atyánknak,
az életért és az ismeretért,
amelyet nekünk, szolgáidnak
Krisztus által kinyilatkoztattál;
dicsőség legyen neked mindörökké!
Ókeresztény ima