KOLOSTOR

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus
feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta
felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig
vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát,
majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai
közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt:
"Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem
osztottuk szét a szegények között?" Ezt azonban nem azért mondta, mintha
gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a
pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: "Hagyd békén
őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek,
én azonban nem leszek mindig veletek." A zsidók közül sokan megtudták,
hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy
lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok
elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan
hittek Jézusban.
Jn 12,1-11

Elmélkedés:

A mai evangéliumban szereplő Mária és Júdás két, egymással ellentétes
jellem. Mária Jézus igaz tanítványának bizonyul, amikor szeretetének
jeleként megkeni Jézus lábát. Júdás viszont a hamis tanítvány, aki később
áruló lesz. Mindaz, aki az asszony cselekedetében nem képes felismerni a
szeretet tettét, hanem irigységből és rosszindulatból hibát keres benne,
nem tudja majd értékelni Jézus önfeláldozását, az emberekért vállalt
szenvedését, mint szeretetének jelét. Csak a hívő, jóindulatú ember
számára felismerhető az isteni szeretet. Ha Jézus a keresztjének üzenetét
meg nem értőkre vagy visszautasítókra gondolunk, akkor talán jogosnak
tűnik a kérdés: Talán még az isteni szeretet sem képes legyőzni az emberi
rosszindulatot? Isten talán nem is akarja legyőzni, inkább meghagyja
szabadságunkat.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus szeretetre tanított minket. Mikor megosztjuk egymás közt az Ő
Kenyerét, a mi saját kenyerünket is, ketten-hárman, többen, Ő köztünk van.
De neki, a végtelennek, mindegyikünk: egyetlenje. Ma jobban átélem az Ő
jelenlétét!