KOLOSTOR

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő
megkérdezte tőlük: "Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
válaszolták: "Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
"A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt - és az írás nem
veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! - mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában." Erre
ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: "János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Elmélkedés:

Jézus nyilvános működése azzal kezdődik, hogy a Jordán folyónál Jánostól
részesül a keresztségben. Erre az eseményre utal az evangélium befejező
része. Ekkor kezdi el hirdetni tanítását a nép körében és ekkor kezdi
csodatetteit. Most visszatér arra a helyre, ahonnan elindult. Amikor János
arról ír ennél a résznél, hogy sokan hittek Jézusnak, akkor egyértelműen
azt sugallja, hogy az Úr működése eredménnyel zárult. Az emberek hittel
elfogadták tanítását, amelyet csodái megerősítettek. Tanítása az Atyától
származik, s a csodákat is az Atya erejével viszi végbe. Éppen ez az, amit
egyesek azonban nem képesek elfogadni, s káromkodással vádolva őt,
megkövezésére készülnek. Az evangélium e szakasza tehát a Jézus működésére
adott kétféle választ tárja elénk, állásfoglalásra, hitvallásra késztetve
minket.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Krisztusunk, aki elfogadod a keresztet az emberek kezéből, hogy Isten
embereket üdvözítő szeretetének jelévé tedd, add meg nekünk és korunk
minden emberének, hogy higgyünk e határtalan szeretetben, s átadván a
kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk.
II. János Pál pápa