2009. március 5., csütörtök

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Kérjetek, és adnak
nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.
Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót
nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér
tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti - bár rosszak
vagytok - tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti
mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek
tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és
a próféták tanítása."
Mt 7,7-12

Elmélkedés:

Idegenektől nem szívesen szoktunk kérni, hiszen a kérés feltételez egy
bizonyos személyes ismeretséget vagy baráti kapcsolatot. A kérés másik
alapja a bizalom, a hit abban, hogy a másik személy fog nekünk segíteni.
Ez természetesen nem csupán emberi kapcsolatainkra igaz, hanem az Istennel
való kapcsolatra is. Jézus arra bíztat minket a mai evangéliumban, hogy
forduljunk kéréseinkkel a mennyei Atyához. Ha személyes kapcsolatban
vagyunk vele, akkor ezt bátran megtehetjük. Gondviselő Istenünk várja,
hogy gyermeki bizalommal forduljunk hozzá kéréseinkkel, s készséggel
megadni nekünk mindent, ami lelkünk üdvösségét szolgálja.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk, a teremtett világ erőit te az ember munkájának rendelted alá.
Kérünk, hogy munkánkat keresztény lélekkel végezve őszinte szeretetben
élhessünk testvéreinkkel, és teremtő munkád folytatásában méltó módon
vehessünk részt. Kérünk, Urunk, földi ajándékaiddal segíts és kormányozz
minket, akiket mennyei kenyereddel tápláltál.

Nincsenek megjegyzések: