2009. március 27., péntek

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában
működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek.
Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az
ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem
titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül
néhányan ezt kérdezték: "Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme,
nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők
is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról
pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való." Erre Jézus, aki a
templomban tanított, emelt hangon odaszólt: "Ti ismertek engem, és azt is
tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött
engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő
küldött engem." Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá
kezet, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 7,1-2.10.25-30

Elmélkedés:

A mai evangélium a Jézus személye körüli bizonytalanságot mutatja be.
Egyesek tudni vélik származását, de valójában csak azt tudják, hogy melyik
családban nőtt fel, melyik városban nevelkedett. Arról azonban mit sem
tudnak, hogy Istentől jött el világunkba. Kik ismerhetik ezt fel? Kik
hisznek isteni származásában.
Jézus szavai szerint csak azok képesek hinni abban, hogy ő a Messiás, akik
ismerik az Atyát, aki tehát nem hisz személyében, az nem ismeri a mennyei
Atyát, az igaz Istent. Ezzel az Úr a benne nem hívők vallásosságát
kérdőjelezi meg, s ezzel ellenszenvüket váltja ki.
Istent megismerni: ez a Megváltó felismerésének és a hitre jutásnak az
útja.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az
embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg.
Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi
megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.

Nincsenek megjegyzések: