Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre,
hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem
fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy
bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották
fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat,
amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához:
"Fiam, bocsánatot nyertek bűneid." Ült ott néhány írástudó is. Ezek így
gondolkodtak szívükben: "Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más
bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?"
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt
tehát hozzájuk: "Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt
mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl,
fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma
a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: "Mondom
neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!" Az felkelt, fölvette
ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: "Nem láttunk
még ilyet sohasem!"
Mk 2,1-12
Elmélkedés:
A testi betegségeket megszüntető csodák mellett Jézus azzal is törődött,
hogy a lélek bajától, a bűntől is megszabadítsa az embereket. A gonosz
lelkek kiűzését célzó csodatettek már előkészítik a hallgatóságot arra,
hogy lelki gyógyítások fognak következni. Jézusnak hatalma van ahhoz, hogy
visszaadja a test egészségét, hatalma van az embert fogva tartó gonosz
lelkek felett és hatalma van ahhoz is, hogy meggyógyítsa lelkünket,
eltörölve bűneinket. Mindez isteni hatalmának jele. A mai evangéliumban
szereplő béna ember többet kapott, mint amit remélt. Bizonyára csak testi
bénaságától akart megszabadulni, de Jézus a bűneitől is megszabadította. E
nagyobb csodát nekem is kész megadni. Lelkem csak akkor nyugszik meg, ha
meghallom bűnbocsátó szavát.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó, Nagyasszony, tudom, hogy te végtelenül jó vagy, s legyőzhetetlen
szeretettel szereted azokat, kiket Fiad és Istened benned és általad
királyi kedvességgel szeret. Kezeidben vannak az Úr irgalmasságának
kincsei, s te vagy egyedül ilyen tisztességre rendelt. De kezed nem őrzi
féltékenyen e kincseket, mivel keresed az alkalmat, hogy megmentsd a
nyomorultakat, és kiáraszd az irgalmasságot. Dicsőséged nemhogy csökkenne,
hanem növekszik, amikor a bűnbánók megkapják a bocsánatot, s a
megigazultak a dicsőséget!
Damiani Szent Péter
2009. január 16., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése