KOLOSTOR

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: "Hol van a
zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy
hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele
egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert
belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre
Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta
tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
"Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha
megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre
borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és
ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban
utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek
vissza országukba.
Mt 2,1-12

Elmélkedés:

Az igazi világosság
Miközben sok helyütt a takarékosság jegyében és a világméretű gazdasági
válságra hivatkozva a szokásosnál korábban leszerelték a karácsonyi
díszvilágítást, Egyházunk nem engedi, hogy az ünnep fényei oly' hamar
kialudjanak, s emiatt homályba burkolózzon a föld, és sötétség boruljon az
emberekre. Jézus születésével megtört az éjszaka sötétsége és elérkezett a
földre a világ Világossága. Krisztus világossága ragyogta be a szent
karácsonyi éjszakát, s most a kicsiny betlehemi istállóból kiinduló
világosság beragyogja az egész világot. Ma az Úr megjelenését ünnepeljük,
azaz azt, hogy Jézus isteni dicsősége a világ minden nemzete előtt
megmutatkozott.

Néhány napja meglátogatott egy család és gyermekük, akit jó néhány évvel
ezelőtt tanítottam hittanra. A beszélgetés közben az azóta már megnőtt
Eszter elmesélte, hogy neki az volt a legemlékezetesebb karácsonya, amikor
elrontották a templomi betlehem lámpáját. A karácsony előtti napon ugyanis
a gyerekek szoktak segíteni a betlehem felállításában. Mindig örömmel
teszik a helyükre a kis figurákat, igazgatják a szalmát és a fenyőágakat.
Az történt ugyanis, hogy amikor már minden kész volt, a gyerekek többsége
szépen hazament. Én is visszamentem a plébániára, hogy készüljek az
ünnepre, de néhány gyerek - köztük a kis Eszter is - még a templomban
maradt, hogy játszanak a betlehem körül. Egy kis idő múlva jöttek és
elkeseredetten mondták, hogy nagy baj történt, mert nem világít a lámpa a
házikóban. A gyerekek jól tudták, hogy a karácsony elképzelhetetlen fény
és világosság nélkül. Sejtettem, hogy nem lehet túl komoly a baj, de mivel
éppen nem volt időm a lámpával foglalkozni, ezért mondtam nekik, hogy
menjenek nyugodtan haza, s majd a kis Jézus estére meghozza a
világosságot. Délután könnyen kicseréltem a kiégett égőt, s minden rendben
volt. Eszter és a többiek este elsőként érkeztek a templomba, mert nagyon
kíváncsiak voltak, hogy a kis Jézus valóban meghozza-e a világosságot, s
nagy volt a megkönnyebbülésük, amikor megpillantották a fényben úszó
betlehemi házikót, s benne a jászolban fekvő kisdedet.

A karácsony elképzelhetetlen fény és világosság nélkül. De nem a
karácsonyfák színes égői, s nem is a házakat és utcákat beborító
fényfűzérek a fontosak, hanem a betlehemi Gyermek, a kis Jézus, aki a
világ világossága. Ma, amikor az evangéliumban a napkeleti bölcseket
Betlehembe elvezető fényes csillagról olvastunk, talán könnyelműen azt
gondolják egyesek, hogy ennek a csillagnak a fénye áll ünneplésünk
középpontjában, de ez nem így van. Nem a fényes betlehemi csillag a fény
igazi forrása, hanem Jézus, aki meggyújtja a hit fényét mindannyiunkban. S
Krisztus fénye különleges vonzerővel rendelkezik. Távolról is könnyen
észrevehetjük, s elindulhatunk felé.

A karácsonyi ünnepei mise evangéliumában szó volt Keresztelő Jánosról, aki
"azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy
mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy
tanúságot tegyen a világosságról" (Jn 1,7-8). Vajon megszületett-e bennem
a hit fénye? Vajon követtem-e a csillag fényét, amely nem csak a
bölcseket, hanem engem is Isten Fiához vezet? Vajon tanúskodom-e én is
arról, hogy Jézus az igazi világosság? Vajon a betlehemi csillaghoz
hasonlóan utat tudok-e mutatni az igazi világosság felé, Krisztus felé
azoknak az embereknek, akik még mindig sötétségben élnek? Vajon győz-e
bennem a világosság? Vajon a Jézusban való hit fénye le tudja-e győzni
bennem a bűn sötétségét?

A fizika törvényeit ismerve jól tudjuk, hogy egy parányi természetes fény
megszünteti a sötétséget. És ha sötétben vagyunk, akkor erre a parányi
fényre vágyakozunk. Mert a sötétben félelem tölt el minket,
elbizonytalanodunk, elveszítjük tájékozódó képességünket. A hit
természetfeletti fénye elegendő ahhoz, hogy elmúljanak félelmeink,
megszűnjenek aggodalmaink és újra megtaláljuk életünk helyes irányát.
Töltsön el minket Krisztus fénye, hogy a világosság fiaiként éljünk és a
hit fénye vezessen minket mennyei hazánk felé.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Urunk, Jézus! Te vagy csillagunk és fényességünk! Hálát adunk neked,
dicsérünk és áldunk! Téged dicsőítünk, hiszen mindenütt téged ünnepelnek,
Halhatatlan, Fáradhatatlan, Örökkévaló! Te vagy a lélek életének
példaképe, te vagy Királyunk és Istenünk.