2009. január 3., szombat

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik
feléje, így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő
az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert
előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért
keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben." János azután így
folytatta tanúságtételét: "Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll
rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy
vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek,
és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom
arról, hogy ő az Isten Fia!"
Jn 1,29-34

Elmélkedés:

Keresztelő János tanúságtételének leglényegesebb kijelentése az, hogy
Jézus az Isten Fia. A karácsonyi ünnep titka ezáltal nyilvánvalóvá válik
az emberek előtt. Számunkra is több lehetőség adódik. Más emberek
tanúskodása is a Jézusba, mint az Isten Fiába vetett hithez vezethet, de a
személyes találkozás is felébresztheti bennem a hitet. A mennyei Atya
Jézusról szóló tanúskodása a megkeresztelkedéskor szintén a hit forrása
lehet számomra. A karácsonyi ünnepkor ünnepei és eseményei egy irányba
mutatnak, egy dologban szeretnének segíteni, tudniillik abban, hogy
eljussak a Jézus istenségében való hitre.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk: Te vagy az időknek Ura. Te vagy az Úr az egész teremtett világ
felett. Életünk napjainak számát Te méred ki. Te adsz nekünk lehetőséget,
hogy amíg ebben a világban élünk, azokat a kincseket keressük, amelyek
soha el nem múlnak. Tégy minket készségessé, hogy tekintetünket mindig az
égre emeljük. Múlandó ez a föld, ez a világ: add, hogy megértsük Igéd
igazságát. Ámen.

Nincsenek megjegyzések: