2008. november 13., csütörtök

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: "Mint ahogy Noé
korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak,
házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a
bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy
történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és
építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott
az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is,
amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik,
és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn
lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni
életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre.
Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket
felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket
felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket
felveszik, a másikat otthagyják." A tanítványok megkérdezték: "Hol lesz
ez, Uram?" Azt felelte: "Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok."
Lk 17,26-37

Elmélkedés:

Jézus valószínűleg nem fenyegetésnek szánta, amikor a végső időkről és az
ő újbóli eljöveteléről szólva azt mondta, hogy egyeseknek pusztulást,
másoknak üdvözülést jelent majd az a nap. Inkább az lehetett a célja, hogy
ennek a jövőben bekövetkező végidőbeli eseménynek az állandó szem előtt
tartása hatással legyen jelen életünkre. Törekedjünk tehát arra, hogy az
Isten törvényeinek hűséges megtartásával és a felebaráti szeretet
nagylelkű gyakorlásával a választottak közé kerüljünk. Ostobaság volna
részünkről, ha azt gondolnánk és úgy élnénk, hogy sosem kerülünk Isten
elé, s ő sosem fogja számon kérni tőlünk, hogy mit tettünk földi életünk
során. Jó volna, ha az ítélet napján Isten engem is magához emelne!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, többet ér nekem a te fogyhatatlan irgalmad, amely bocsánatot ígér,
mint az én vélt igazságom, amely lelkiismeretem félhomályos titkait
védelmezi. S még ha lelkiismeretem egészen tiszta is, akkor sem kereshetem
abban önigazolásom, mert irgalmad nélkül semmi élő nem bizonyul igaznak
előtted.
Kempis Tamás

Nincsenek megjegyzések: