KOLOSTOR

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
"Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra -
sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van
önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A
Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az
Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek,
feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és
elkárhoznak."
Jn 5,24-29

Elmélkedés:

Hogyan juthatunk a mennybe?
A világirodalom legszebb elbeszélései közé tartoznak azok a Krisztus
legendák, amelyek megírásáért Selma Lagerlöf svéd írónő 1909-ben irodalmi
Nobel-díjat kapott. E legendás elbeszélések közül az egyik a mennyország
játszódik. Arról szól, hogy egy napon - ha egyáltalán van értelme napról
beszélni az örökkévalóságban - egy angyal jelentette a mi Urunknak,
Jézusnak, hogy Szent Péter apostol igencsak búnak eresztette a fejét. A mi
Urunk - elcsodálkozván azon, hogy valaki szomorkodhat az örök boldogság
országában - nyomban elindult, hogy megkeresse Pétert, aki a földön és az
égben is hűséges szolgája volt. Rátalálván a mennyország szélén azonnal
észrevette, hogy Péter nem csak szomorú, hanem egy kis csalódottság és
harag is ébredt szívében. A mi Urunk ennek okáról kérdezi az apostolt, aki
elmondja, hogy azért keseredett el annyira és azért akar elmenni a
mennyből, mert pár napja meghalt az édesanyja, de sajnos nem jutott a
mennybe. Péter megkérdezte az Urat, hogy nem lehetne-e valamit tenni, hogy
anyja a kárhozottak közül inkább az üdvözültek közé jusson. Mivel Péter
hosszas beszélgetésük végén sem akarta beismerni, hogy anyja nem való a
mennybe, ezért Jézus elküldött egy angyalt érte, hozza fel őt a pokolból a
mennybe. Az angyal leszáll a hatalmas, sötét mélységbe, s miután
megtalálta, megragadta Péter anyját, s emelkedett vele felfelé. Néhány
kárhozott lélek az anyába kapaszkodott, s ők emelkedtek a mennybe. Az
angyal semmit sem tett ez ellen, meg sem érezte a nagyobb terhet. Péter
igen megörült, hogy édesanyja megmenekül, de észrevette, hogy anyja
szabadulni akarván a többiektől kezüket megragadja, és egyenként rázza le
magáról őket, akik így visszahulltak a mélységbe. Az angyal ekkor lassulni
kezdett. Már szinte felért mennyországba, amikor Péter anyja az utolsó
szerencsétlen lelket is lerázta magáról, de ebben a pillanatban az angyal
nem tudta tovább vinni, s ő is visszahullt a mélybe. A sírásra fakadt
Péternek ekkor a mi Urunk ezt mondta: "Azt gondolod, nem adnék szívesen
mindenkinek olyan mennyországot, amely a tökéletes boldogság?
Elfelejtetted, miért éltem a Földön? Hogy erre tanítsam az embereket:
Szeressétek embertársaitokat, miként önmagatokat. És amíg ez nem így lesz,
nem lesz hely földön és égen, ahol a fájdalom és a bánat utol ne érné
őket."

Ma, halottak napján, a földi életből eltávozott szeretteinkre emlékezünk.
Virágokat, koszorúkat helyezünk sírjaikra, és mécseseket gyújtunk, amelyek
lángja az örök világosság fényét juttatják eszünkbe. Abban a reményben
imádkozunk elhunyt szeretteinkért, hogy ők már a mennyországban vannak
Istennél. Az imént hallott legenda, amely kicsit szomorúan végződött, sok
tanulságot hordoz, amelyek közül most csak kettőt említsünk meg.

Elsőként azt, hogy a mennybe nem lehet egyedül eljutni. Valakit vinnünk
kell magunkkal, különben mi sem fogunk megérkezni. Aki önző módon sajnálja
másoktól az örök boldogságot és másokat akadályoz az üdvösségre jutásban,
az maga sem fog eljutni oda. Törekedjünk tehát arra, hogy másokat is
segítsünk a mennybe jutni, és magunk is igyekezzünk elérni oda.

A második tanulságot pedig Jézus szavai hordozzák: Aki nem tartja meg a
felebaráti szeretet parancsát, nem juthat el az örök boldogságra. A
mennybe csak akkor juthatunk el, ha szeretjük embertársainkat. Az
érdemszerzés ideje pedig a földi életünk. Ezt kell felhasználnunk arra,
hogy embertársaink szolgálatával, a mindennapi jócselekedetek
gyakorlásával belépőt szerzünk a mennybe. Földi életünk legfőbb célja az
legyen, hogy eljussunk az örök életre és másokat is segítsünk eljutni a
mennybe, ahol újra találkozhatunk üdvözült szeretteinkkel és a szeretet
Istenével.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, te nagy és minden dicséretre igen méltó vagy; erős hatalmadnak,
bölcs mivoltodnak sem vége, se határa. S íme, teremtett világod aprósága:
az ember akar dicsérni téged.
Nyakán a halál igája, lelkében bűne tüskéje, s az a bizonyosság, hogy a
kevélyeknek ellenállsz, s mégis, ez a porszem kezed alkotása között: az
ember dicsérni akar téged.
A te indításod bennünk, hogy gyönyörűség dicsérnünk téged, mert magadnak
teremtettél minket, s nyughatatlan a mi szívünk, míg csak el nem pihen
benned.
Szent Ágoston