2009. április 18., szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának
jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment,
és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a
tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem
hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak
útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a
többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy
(apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette
hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik
látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: "Menjetek el az
egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
Mk 16,9-15

Elmélkedés:

A mai evangélium világosan mutatja, hogy a hitre jutás mindenképpen
feltételezi a személyes találkozást a Feltámadottal. Hiába a másik személy
tanúságtétele, hiába állítják ugyanazt többen is, az ember személyesen
szeretne meggyőződni. Ez a fajta kételkedés azonban nem méltó Krisztus
tanítványaihoz, s ezért Jézus jogosan rója veti övéi szemére a
hitetlenséget, de a mi hitetlenségünk is sérti őt. A hitetlenségből, a
kételkedésből nem fakad semmiféle küldetés. Azok viszont, akik megkapták a
hit ajándékát, egyúttal abban a küldetésben is részesülnek, hogy a
világban hirdessék Krisztus feltámadását. A feltámadás a legnagyobb
örömhír, ez az evangélium lényege.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
ha te nem leszel nyugalmam,
nem gyógyul meg gyöngeségem.
Istenem, légy védelmezőm,
biztos menedék, hogy megszabaduljak!

Nincsenek megjegyzések: