KOLOSTOR

Húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

Inkább a feltámadást!
Néhány éve az egyik minisztráns gyermek megbetegedett a nagyhétre.
Megmondhatnám az igazi nevét is, de aligha hinnék el nekem, ezért inkább
maradjunk abban, hogy kislány volt és Eszter volt a neve. Amióta az eszét
tudta, Eszter mindig ott volt a templomban a nagyheti szertartásokon. Úgy
értem, hogy nem csupán húsvétvasárnap jött el, hanem ott volt
nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékmiséjén, eljött a nagypénteki
keresztútra és a Jézus halálára emlékező szertartásra, és természetesen
nagyszombat estéjén is részt vett a feltámadási szertartáson és
körmeneten. Abban az évben viszont a betegség sajnos ágyba kényszerítette.
Amikor édesanyja virágvasárnap hazaért a szentmiséről, megkérdezte
kislányát, hogy felolvassa-e neki Jézus jeruzsálemi bevonulását, amiről a
misén szó volt, de Eszter ezt válaszolta: "Inkább a feltámadást!", s
édesanyja teljesítette kérését. Eszter állapota sajnos nem javult, az
utolsó vacsora miséjére sem tudott elmenni, ezért édesanyja e napon ennek
elbeszélését akarta volna felolvasni a kis betegnek, de Eszter megint csak
azt kérte, hogy "Inkább a feltámadást!" Nagypénteken is ugyanez történt,
Eszter nem a szenvedéstörténetre volt kíváncsi, hanem a feltámadásra. A
nagyhét minden napján Jézus feltámadását akarta hallani. Ez adott neki
vigasztalást betegségében és reményt a gyógyuláshoz. A feltámadás
elbeszélésének mindennapi hallgatása meghozta gyümölcsét: ha gyengén is,
de annál nagyobb örömmel húsvétvasárnap már Eszter is részt vehetett a
szentmisén.

Valljuk be őszintén, hogy Eszterhez hasonlóan mi is szívesebben hallgatjuk
a Jézus feltámadásáról szóló evangéliumi híradást, mint a
szenvedéstörténetet. És ezzel nincs is semmi gond, hiszen az élet utáni
ösztön, az örök élet vágya, a feltámadás reménye erősen él bennünk. A mai
napon, Húsvét vasárnapján az életet, a feltámadást ünnepeljük. A tegnap
esti szertartás evangéliumában egy apró jel, az üres sír volt az, ami
felébresztette bennünk a feltámadás hitét. Ma újabb szereplők érkeznek a
sírhoz, Mária Magdolna és az ő híradására Péter apostol, valamint maga
János, az evangélium szerzője. Az üres sír látványa hitet ébresztett
bennünk.

A húsvéti időszak vasárnapjain újabb személyekkel fogunk találkozni.
Olyanokkal, akiknek megjelent a Feltámadott. Hallani fogunk majd a két
emmauszi tanítványról, akik a kenyértörésben ismerik fel a Mestert, és
hallunk még Tamás apostolról, akinek kételkedését a sebhelyek látványa
oszlatta el, és a többi apostolról, akik nagypénteki szégyenteljes
menekülésük után most bátran kiállnak a nép elé és hirdetni kezdik, hogy a
keresztre feszített názáreti Jézus feltámadt a halálból. A feltámadt
Krisztussal való találkozásokról szóló beszámolók erősítik a mi hitünket
és bátorságot adnak ahhoz, hogy mi is feltámadás hirdetői legyünk.

Húsvét titka, a feltámadás titka megosztható. Olyan örömhír ez, amelyet
senki nem zárhat a szíve mélyébe, hanem tovább kell adnia másoknak. Mária
Magdolna és a sírhoz menő asszonyok nem azért mondják el az örömhírt az
apostoloknak, mert egyszerűen nem tudják tartani a szájukat és nem bírnak
csendben maradni, hanem azért, mert ezt a hírt el el kell mondani
másoknak. Jézus is ezt kéri tőlük és mindazoktól, akikkel feltámadását
követően találkozik.

Befejezésül egy gondolat erejéig figyeljünk még Szent Pál apostolra,
akinek emlékévét most tartjuk. Amikor Pál találkozik a feltámadt
Krisztussal és az ő tanításával, ez a találkozás olyannyira átalakítja
életét, hogy ettől kezdve egész életét az evangélium és a feltámadás
hirdetésére szenteli, mert meg van győződve arról, hogy ez az egyetlen
üdvözítő tanítás. A Jézussal való húsvéti találkozás alakítson át minket
is és tegyen mindannyiunkat a feltámadás hirdetőivé. Mondjuk el
mindenkinek a mai nap örömhírét: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Húsvéti szekvencia
Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
Bárány megváltja nyáját,
és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
Élet itt a halállal megvítt csodacsatával,
A holt Életvezér ma úr és él!
Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon?
"Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját.
Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult."
Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
Ő győztes Királyunk, légy irgalmas!