KOLOSTOR

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: "Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: "Láttuk
az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem
érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát,
én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: "Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így válaszolt: "Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: "Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" Jézus még sok más
csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva
ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a
Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31

Elmélkedés:

A hit útján
A napokban egy ismerősöm mesélte, hogy tavaly nyáron pórul járt amiatt,
hogy túlzottan hitt a technikában. Az történt ugyanis, hogy autóval
szeretett volna el menni egy olyan helyre, ahol még sosem járt. Betáplálta
a műholdas navigációs rendszerébe a címet, s ettől kezdve követte a
szerkezet utasításait, amelyek pontosan megmondták neki, hogy mikor milyen
irányba kell fordulnia. Már csak néhány kilométerre volt a céltól, amikor
fogyni kezdett a normális út, és csakhamar egy kukoricaföld közepén
találta magát, mert a gép egy mezőgazdasági útra vezette. Persze mások is
panaszkodtak már, hogy ehhez hasonlóan a gép rossz irányba vezette őket.
Az eset tanulsága az, hogy eljön az a pillanat, amikor jobb, ha az ember a
saját szemének hisz, mint egy gépnek vagy technikai eszköznek.

A navigációs szerkezetekkel persze az ellenkezője is könnyen előfordulhat.
Az ember azt gondolja, hogy ő jobban tudja, hogy merre kell menni, nem
hallgat a gép szavára, s éppen a saját hitetlensége miatt kerül a szakadék
szélére. Utólag azért belátja, hogy hibázott és szerencsésebb lett volna,
ha figyelembe veszi az útmutatást.

Húsvét 2. vasárnapján az evangéliumban Tamás apostolról hallottunk, aki a
kételkedése, a hitetlensége miatt vált híressé. A történet szerint amikor
apostoltársai és a tanítványok elmondták neki, hogy megjelent számukra a
feltámadt Krisztus, akkor ő ezt nem hitte el nekik. Ezt mondta: "Hacsak
nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!" (Jn
20,25). Amikor nyolc nappal később újra megjelenik Jézus, akkor teljesíti
a kételkedő apostol kérését. Látni szeretnéd a szegek nyomait? Jöjj, és
lásd! Meg akarod érinteni a sebhelyeket? Gyere és érintsd meg! Szeretnél
te is eljutni a hitre? Nyisd ki szívedet és higgy!

Tamás apostol magatartása megerősíthet minket kételkedéseink közepette. Ha
őt, Jézusnak egy közvetlen tanítványát, egy meghívott apostolát is
megkísérti a kételkedés, de Jézus képes megadni neki a hit ajándékát,
akkor mi is megkaphatjuk a hitet. Bizonytalanságainkat, kételkedéseinket
Jézus eloszlatja.

Fontos tanulság lehet az is, hogy Tamás valójában nem a hitetlenség útját
járja, hanem a hit útján halad. Ez az út sokszor éppen a kételkedésből
vezet a hit felé. Jézus nem hagyja Tamást magára ebben a küszködő
állapotban, és nekünk is segítségünkre siet, amikor meginog a hitünk.
Jézus segít minket, hogy eljussunk a benne való hitre. A hit hitvallásra
készteti Tamást. Így szól: "Én Uram, én Istenem!" (Jn 20,28). A feltámadt
Jézussal való találkozás és a hitre való eljutás bizonyára minket is
hasonló hitvallásra indít.

Ezen a ponton érdemes még egy gondolatot szentelni annak a témának, hogy
napjainkban sokan ésszerűtlennek tartják a hitet és egyenes szembeállítják
egymással az emberi értelmet és a hitet. Azt gondolják, hogy a dolgok
értelme pusztán emberi értelemmel is mindig felismerhető és nincs szükség
a hitre. E téves gondolkodás hátterében többek között az áll, hogy az
emberi gondolkodás és megismerés célja, hogy az ember felfedezze a dolgok
értelmét, pedig valójában minden megismerésünkkel az igazságot keressük.
Mind értelmünk, mint hitünk a legfőbb igazságnak, Istennek a megismerésére
törekszik.

Befejezésül néhány gondolat még: Tudás utáni vágyunk semmit nem ér az
igazság megismerésének vágya nélkül. Kutatásaink és kereséseink semmit nem
érnek, ha nem ismerjük fel és nem állunk meg a felfedezés pillanatában.
Emberi erőfeszítéseink és tevékenységeink mit sem érnek, ha nem a szeretet
irányítja őket. Emberi gondolkodásunk semmit nem ér az Istentől sugallt
bölcsesség nélkül. Vajon egész életünk mennyit ér hit nélkül és Isten
nélkül?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Áldalak téged, dicsőséges Atya! Íme, amit hittem, azt most látom! Amiben
reméltem, azt most birtoklom! Amit óhajtottam, azt most magamhoz
ölelhetem! Ajkam és szívem téged vall meg, lényem legmélyéből feléd
törekszem. Megyek, igen, megyek hozzád, egyedül igaz Isten.