KOLOSTOR

Abban az időben így tanított Jézus: "Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a
világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik
ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt
Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az
emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik
gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot,
és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki
azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson
nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe."
Jn 3,16-21

Elmélkedés:

Az elmúlt napokban már elmélkedtünk arról, hogy a hit az Isten
megismerésének az útja, amely úton Őt, mint legfőbb igazságot ismerjük
meg. Isten megismerése során ráébredünk arra, hogy legfőbb tulajdonsága a
szeretet, sőt, Ő maga a szeretet. János apostol írja mintegy
vallomásszerűen: "Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret
bennünket, és mi hittünk a szeretetnek" (Jn 4,16). Isten szeretete akkor
éri el tetőpontját, amikor az Atya elküldi Jézust, a Fiút a világba és ő
feláldozza magát a kereszten. Amikor hiszünk a Jézus kereszthalálában és
feltámadásában megmutatkozó isteni szeretetnek, akkor egy új távlat nyílik
meg számunkra, a hit útja, amely számunkra is a halálon és a feltámadáson
keresztül az örök életre vezet.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Mennyei édesanyánk! Kezedbe és szívedbe helyezzük egész létünket. Tieid
leszünk értelmünkkel és akaratunkkal, szívünkkel és testünkkel. Alakíts ki
bennünk anyai jóságoddal ezen a napon új életet, a Te Jézusod életét!