KOLOSTOR

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és
köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, és
miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én
vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja,
de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket
mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így
folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48

Elmélkedés:

Győzelem a halál és a bűn felett
Olvastam, hogy az osztrák császárokat évszázadokon keresztül a kapucinus
szerzetesek bécsi templomának kriptájában helyezték örök nyugalomra
haláluk után. A temetési szertartásnak, amelyre az egész ország
előkelőségei eljöttek, volt egy nagyon érdekes része. A temetés ideje
alatt a kripta ajtaja zárva volt, egészen addig, amíg az uralkodó
koporsóját vivő emberek oda nem érkeztek. Az udvarmester botjával
megkopogtatta az ajtót, így jelezvén, hogy a halott uralkodó bebocsátást
kér a halottak birodalmába. Ekkor az ajtó mögül az egyik kapucinus
szerzetes megkérdezte: Ki kopogtat? Az udvarmester így válaszolt: Őfelsége
az apostoli uralkodó. A hang ezt válaszolta: Nem ismerem. Rövid csend után
újra kopogtatott az udvarmester, majd ismét hallatszott a kérdés: Ki
kopogtat? Ausztria és Magyarország apostoli királya. Nem ismerem - szólt
újból a hang és az ajtó továbbra is zárva maradt. Az udvarmester
harmadszor is zörgetett, majd a kérdésre azt válaszolta, hogy a haza atyja
és az igazság védelmezője szeretne bejutni, de erre is ugyanaz a válasz
érkezett. Amikor az udvarmester utoljára kopogtatott, akkor ezt mondta:
Egy szegény bűnös kér bebocsátást. Ekkor a hang a következőt mondta:
Bejöhet!, és feltárult a kripta ajtaja. E szokás szerint temették el
évszázadokon keresztül a császárokat, jelezvén, hogy a túlvilágon senki
sem uralkodó, hanem minden ember egyforma, és Isten ítélőszéke elé csak
úgy kerülhet az ember, hogy megvallja bűnösségét. E jelképgazdag
szertartás figyelmeztet minket arra, hogy a bűnbánat elengedhetetlen
ahhoz, hogy megnyíljék számunkra az örök élet kapuja.

Húsvét harmadik vasárnapján egy újabb olyan esetről olvastunk az
evangéliumban, amikor a feltámadt Jézus megjelent tanítványainak. Lukács
evangélista leírása szerint Jézus azt a küldetést adja övéinek, hogy az ő
nevében hirdessék a megtérést és a bűnbánatot (vö.: Lk 24,47). A történet
rávilágít arra, hogy a bűnbocsánat a feltámadt Krisztus ajándéka, s ebben
az értelemben a feltámadás gyümölcse az emberiség számára. Krisztus
feltámadása azt bizonyítja, hogy az élet erősebb a halálnál. Az isteni
megbocsátás és irgalmasság azt bizonyítja, hogy a szeretet nagyobb a
bűnnél, Isten jósága nagyobb az ember vétkénél.

Annak érdekében, hogy jobban megértsük a bűnbocsánat lényegét és
jelentőségét, érdemes egy kicsit visszagondolnunk a nagypénteki és a
húsvéti eseményre. A keresztre feszített Jézus életének utolsó perceiben
azt érzi, hogy elhagyta őt az Atya. Így kiált fel: "Istenem, Istenem,
miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). S a mennyei Atya ebben a pillanatban
nem siet Jézus megmentésére, az ő közbeavatkozása majd az lesz, hogy
harmadnapra feltámasztja a Fiút a halálból. Amikor Jézus elhagyatva érzi
magát, amikor elszakítva érzi magát az Atya szeretetétől, akkor ebben az
is benne van, hogy átérzi a bűnös emberek sorsát, bár ő nem követett el
bűnt soha. A bűnös ember ugyanis nem érzi Isten szeretetének a közelségét,
hiszen a bűn magától Istentől távolítja el. Halálának pillanatában érzi át
Jézus a legjobban azt, hogy a bűnnek milyen hatalma van az ember felett. A
feltámadás az elhagyatottság, az isteni szeretettől való elszakítottság
érzését változtatja meg. A feltámadás pillanatában Jézus újra átérzi az
Atya szeretetét, aki magához öleli őt. Miként a húsvét hajnali esemény a
halál hatalma alóli felszabadulás végtelen örömét jelenti Jézus számára,
ugyanúgy kimondhatatlan lelki örömöt érzünk akkor, amikor a szentgyónásban
megszabadulunk bűneinktől, hiszen Isten irgalma eltörli azokat. A
feltámadás testi újjászületést jelent Jézus számára és egykor majd a mi
számunkra is, a bűnbocsánat pedig lelki újjászületést, lelki feltámadást
jelent a bűnbánó számára. Mindennek fényében talán már jobban értjük a
megváltás titkát: Jézus kereszthalála magában hordozta bűneinket,
feltámadása pedig magában hordozta a bűntől való megszabadulásunkat. Jézus
azért halt meg és azért támadt fel, hogy legyőzze a bűn hatalmát az ember
felett és a bűnbocsánat ajándékozása révén helyreállítsa a
szeretetkapcsolatot Isten és az ember között.

A felolvasott evangélium szerint a krisztusi tanítványoknak a feltámadt
Jézus nevében bűnbocsánatot kell hirdetniük mindenütt a világon. Egyházunk
tehát akkor teljesíti hűséggel Krisztustól kapott küldetését, ha az egyik
legnagyobb hittitok, a feltámadás hirdetése mellett nem feledkezik meg
hirdetni a bűnbocsánatot. A keresztény hívek pedig akkor bizonyulnak az Úr
igaz tanítványainak, ha Krisztus feltámadása hittel való elfogadása
mellett elfogadják a bűnbocsánat ajándékát is az irgalmas Istentől. A
bűnbocsánat szentségében megtapasztalhatjuk, hogy emberi bűneinket egyedül
Isten megbocsátó szeretete képes legyőzni.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a
szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő
keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad
mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.