KOLOSTOR

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
hozzá a tömegből: "Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk
neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás
mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így felelt: "Bizony,
bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
és életet ad a világnak." "Uram - kiáltották -, add nekünk mindig ezt a
kenyeret!" Jézus így válaszolt: "Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám
jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."
Jn 6,30-35

Elmélkedés:

Az ószövetségi nép számára meghatározó élmény lehetett, amikor a pusztai
vándorlás idején manna-kenyeret kaptak az égből. E naponta ismétlődő csoda
megerősítette bennük, hogy Isten gondoskodik számukra a mindennapi
eledelről, mint az életben maradás legalapvetőbb feltételéről. A
csodálatos kenyérszaporítások alkalmával jogosan gondolhatták a csoda
részesei, hogy Jézus megismételte az egykori manna-csodát, ezzel is
jelezvén isteni hatalmát. A kenyerek megszaporítása ugyanakkor alkalmat ad
az Úrnak arra, hogy a testi eledelről a lelki eledelre irányítsa az
emberek figyelmét, amely az örök élet feltétele. A hallgatóságban inkább a
földi kenyér utáni vágy ébred fel. A testi táplálék mellett vágyakozzunk
mindig a Jézus által adott lelki ételre is!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, látva önnön nyomorúságunkat, és remélve a gyógyulás ígéretében,
azonnal válaszolunk: Itt vagyunk, mert Te vagy a mi Urunk, Istenünk!
Hívtál, s mi válaszoltunk: itt vagyunk! Tettekkel fogjuk bizonyítani, hogy
a tieid vagyunk, és senki másnak nem vetjük alá magunkat, csak neked, és
ezt mondjuk: te vagy, Uram, a mi Istenünk!