2009. január 22., csütörtök

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.
Mk 3,7-12

Elmélkedés:

Az evangélium befejezése elárulja nekünk, hogy a gonosz lelkek jól ismerik Jézust. Tudják tehát, hogy kinek a szolgálatában állnak, de azt is tudják, hogy Jézus személyében az Isten Fia veszi fel velük a küzdelmet. Jézus személyesen magáénak érzi ezt a harcot, amely végső soron az emberért, az emberek üdvösségéért folyik Isten és a Sátán között. A gonosz elleni küzdelmeinkben, a bűn elleni harcunkban az ad reményt számunkra, hogy Jézus egyszer már legyőzte a Sátán, amikor meghalt a kereszten, bebizonyítva ezzel, hogy lehetséges a győzelem. Küzdelmeinkben nagy segítségünkre lehet, ha jól ismerjük, a gonosz lelkeknél mindenképpen jobban ismerjük Jézust, akinek szolgálatában áll az életünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, Istenem! Gyújts bennem szent tüzet! Hogy izzó lelkesedéssel, friss, fiatalos lendülettel a te szent ügyedet szolgáljam. Erős kezű, rugalmas emberekre van most szüksége a világnak. Olyanokra, akiknek élete érték: tevékenység és tüzes szeretet. Uram, én ilyen akarok lenni!

Nincsenek megjegyzések: