KOLOSTOR

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Izajás próféta
megírta: "Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A
pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé
ösvényeit." János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a
bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden
lakója. Megvallották bűneiket, ő pedig megkeresztelte őket a Jordán
folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette
körül; sáskát és vadmézet evett. Ezt hirdette: "Aki utánam jön,
hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a
saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel
keresztel majd meg benneteket!"
Mk 1,1-8

Elmélkedés:

Ez nem mehet így tovább!
"Értsd meg, hogy nekem tanulnom kell, nem érek rá segíteni!" - mondta
édesanyjának emelt hangon az érettségire készülő fiatal lány, akit
szokásunknak megfelelően most is nyugodtan nevezzünk Eszternek. Az
édesanya, aki a korábbi hetekben már sokat vitatkozott erről a kérdésről
lányával, most megőrizte nyugalmát. Talán beletörődött, hogy az összes
házimunka, különösen most a karácsonyi készülődés alatt, valamint a három
kisebb gyermek nevelése egyedül őrá hárul. Legnagyobb lánya megtalálta a
kibúvót, Eszter az érettségiig nem fog neki sokat segíteni odahaza, utána
pedig, ha majd egyetemre fog járni, akkor a vizsgák miatt nem lesz erre
ideje. Az édesanya most egészen halkan, nyugodtan mondta lányának, hogy
menjen csak, tanuljon, nem fogja őt zavarni. Eszter egy pillanatra
meglepődött, hogy elmaradt az ilyenkor szokásos családi veszekedés, aztán
elvonult a szobájába.

Valójában egyáltalán nem volt szándékában tanulni. A számítógépén kezdett
el játszani, de percek alatt megunta. Bekapcsolta a televíziót,
végigpörgette gyorsan az összes csatornát, de nem állt meg egyiknél sem, s
hamar ki is kapcsolta. Betette kedvenc zenéjét, lefeküdt az ágyra, de most
nem találta örömét a kedvelt dallamokban. Leállította a zenét, s csend
lett a szobában. Arra gondolt, hogy az utóbbi hetekben a tanulásra
hivatkozva megtagadta a segítséget édesanyjától, pedig nap mint nap látta,
hogy milyen ok a teendő ilyenkor decemberben. De legalább tanultam volna,
akkor most nyugodt lehetnék, de nem tanultam - gondolta, aztán hirtelen
felkelt az ágyról, s hangosan ezt mondta önmagának: "Ez nem mehet így
tovább!" Eszter kisietett a konyhába, édesanyja elé állt és így szólt: "Ez
nem mehet így tovább! Beismerem, hogy nem is tanultam, bocsánatot kérek,
és szeretnék segíteni." Édesanyja könnyezve ölelte magához lányát. Amikor
pár nappal később egy lelki beszélgetés keretében elmesélte nekem a
történteket, akkor már világosan látta azt is, hogy bizony jobb lett volna
korábban beismernie hibáját.

Ebből a történetből az legyen a rövid tanulság számunkra, hogy egy új élet
felé vezető úton akkor tudunk elindulni, ha korábbi életünk hibáira és
bűneire gondolva ki tudjuk mondani: "Ez nem mehet így tovább!" Ehhez talán
egy kívülről, egy másik embertől érkező figyelmeztetés szükséges, aztán
megszólal belülről a lelkiismeretünk, s ezt mondjuk: "Ez nem mehet így
tovább!"

Ma advent második vasárnapján Keresztelő Jánossal találkoztunk az
evangéliumban, aki "a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök
bocsánatára". A hozzá járuló emberek pedig meghallgatták szavát és
meghallották figyelmeztetését. Saját életükre gondolva mintha csak ezt
mondták volna: Ez nem mehet így tovább! Változtatnom kell az életemen. Nem
folytathatok minden ugyanúgy, mint eddig. Keresztelő Jánosnál éppen az az
érdekes, hogy az emberek felismerték, hogy most jött el az idő, most van
itt a kedvező alkalom, most kell elindulni a bűnbánat útján, most kell
kimondani, hogy ez így nem mehet tovább.

Az advent számomra is a döntés ideje. Nekem is most kell határoznom, nem
várhatok tovább. Vajon meghallom-e a prófétai szót? Vajon meghallom-e a
bűnbánatot és a megtérést sürgető üzenetet? Vajon ki tudom-e mondani, hogy
bizonyos dolgok már nem mehetnek tovább, s szükségem van a változtatásra?
Vajon készen állok-e arra, hogy elinduljak egy új úton, azon az úton,
amely a Betlehemben megszülető Gyermekhez vezet?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jöjj el, népek várakozása, Úr Jézus! Örvendeztess meg minket isteni
jelenléteddel! Nagy szükségünk van tanácsra, segítségre, oltalomra. Ha
saját erőnkből akarunk választani jó és rossz között, könnyen tévedésbe
esünk, s észrevétlenül a csalárdság áldozatai leszünk. Ha jók szeretnénk
lenni, hiányzik belőlünk az erő és a bizalom. Amikor ellen akarunk
szegülni a gonosznak, gyakran gyöngének bizonyulunk és alulmaradunk. Jöjj,
és segíts nekünk, Urunk!