KOLOSTOR

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: "Mit
gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse
az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek:
jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így
mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül."
Mt 18,12-14

Elmélkedés:

Amikor gyermekkoromban elképzeltem az elveszett bárányról szóló
példabeszédet, mindig csak a bárányra terelődtek gondolataim. Később aztán
megtanultam odafigyelni a pásztorra, az ő jóságos cselekedetére, arra,
hogy minden bárányára figyel, s nem hagyja, hogy egy is elvesszen.
Az adventi időben lassanként megtanulunk odafigyelni az irgalmas Atyára,
aki megváltásunk érdekében egykor elküldte Fiát a világba. A hozzánk
közeledő kis Jézus az Isten irgalmáról, megbocsátásáról tanúskodik. Eljön,
hogy megkeressen minket, elveszett bárányokat, akik néha letérünk a helyes
útról. Eljön, hogy visszavezessen minket Isten közelébe. Ha
visszatalálunk, öröm ez Isten számára, de öröm nekünk is.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből
szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
mindazt, ami az életben ránk nehezedik.