KOLOSTOR

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való
Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt:
"Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
asszonynál!" Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett,
hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: "Ne félj, Mária!
Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és
fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli
Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.
Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le
rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki
tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária
így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!"
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

Az édesanyák a békesség angyalai
Az utolsó adventi vasárnapon, amikor már mind a négy gyertya ég az adventi
koszorún, s amikor már nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is fokozott
izgalommal várják az ünnepet, Jézus édesanyjával, Máriával találkozunk az
evangéliumban. Ő áll mellénk anyai szeretetével, hogy elkísérjen minket az
utolsó néhány napon. Égi édesanyánknak közelsége megnyugtat minket. Mert
az édesanya szeretete nélkül nincs igazán karácsonyi ünnep egyetlen
családban sem. Sok felnőtt számára a kis Jézussal együtt édesanyjuk is
eljön az égből, s érzik: Szűz Mária és saját édesanyjuk közösen nyújtják
feléjük a kis Jézust a szeretet ünnepén.

Az édesanyák jól tudják, hogy elsősorban rajtuk múlik, miként készül fel
családjuk a karácsonyra, s bizony az ő feladatuk az is, hogy az esetleges
nézeteltéréseket elsimítsák a szentestén. Asztalos István, a kolozsvári
születésű erdélyi író egy ilyen esetre emlékezik vissza egyik
elbeszélésében. Az író olyan szegény családban nőtt fel, hogy a gyermekek
taníttatására már nem jutott pénz, sőt, sokszor még ennivalóra sem. A
fiúnak a harmadik osztály után abba kellett hagynia a tanulást, hogy
kétkezi munkával ő is pénzt keressen a családnak. Az egyik évben, amikor
különösen is nagy volt az éhínség a családban, mindannyian már nagyon
várták a karácsonyt, mert akkor legalább enni fognak. A négy kis sovány
tyúkot az édesanya már októberben és novemberben kénytelen volt levágni,
de az egyetlen vézna kakast sajnálta. Gondolta majd tavasszal megerősödik,
ha kibírja a telet. Nehéz év volt ez is, mint a többi, de most maradt egy
reményük, hogy karácsonyra bőség legyen. A tizennégy éves fiúnak, munka
közben egy gerenda összeütötte a kezét, s jó remény volt rá, hogy ha
kihúzza a gyógyulást karácsonyig, akkor szép kis pénzt kap a
betegsegélyező hivataltól. Karácsony előtt pár nappal gyalog indult a
városba a pénzért a fiú, akinek édesanyja pontosan megmondta neki, hogy
mit vegyen majd a városban a családnak. A nagy hófúvás miatt megkésett, s
mire odaért, a hivatal már zárva volt. Elhatározta, hogy megvárja a
reggelt. Éjszakára a vasútállomás várójába húzódott be, de éjfélkor
kitették, mert nem volt jegye. A szigorú vasutas szerint, nincs joga itt
várakoznia, ha nem akar utazni. A hideg téli estét nagy nehezen átvészelve
reggel beállított újra a betegsegélyező hivatalba, s a papírmunka hosszas
elintézése után végre a pénztárhoz jutott. A pénztáros már ki is számolta
neki a pénzt, de annak átvételéhez arcképes igazolványt kért. Mivel ez nem
volt a gyermeknek, pénz nélkül kellett távoznia. Mondták neki, hogy az
apjával majd átveheti a pénzt igazolvány nélkül is, de ez őt egyáltalán
nem vigasztalta, mert ez már csak karácsony után lesz. Sírva tette meg az
utat hazáig. Amikor üres kézzel beállított, mindenki sírva fakadt, aztán
hirtelen elszabadultak az indulatok. A bátyja az anyjukra támadt, hogy
miért is sajnálja azt a kakast, mert bizony ő nem azért dolgozott egész
évben, hogy még karácsonykor is éhezzen. Erre az apjuk keze is ökölbe
szorult, s már megütni készült az idősebb fiút, amikor az édesanya állt
közéjük, hogy egymásnak ne essenek karácsony szent napján. Aztán kisietett
a házból, s pár perc múlva a levágott kakassal tért vissza. A szavát nem
lehetett érteni a sírástól, de mindenki megbékélt a könnyek láttán.

Azért mondtam el ezt a kis történetet, mert jól tudom, hogy milyen sok
gond hárul ilyenkor, az ünnep előtti utolsó napokban az édesanyákra. Arra
kérem őket, hogy ne csak a sütéssel-főzéssel törődjenek, hanem legyenek a
békesség angyalai családjukban. A bevásárlás és a nagytakarítás mellett
jusson idejük arra is, hogy férjükkel és gyermekeikkel elbeszélgessenek
Jézus születéséről. Ahogyan annak idején Gábor angyal elmondta Jézus
közelgő születésének hírét Máriának, ugyanúgy ezen a mai napon az
édesanyák mondják el családtagjaiknak, hogy közeledik Jézus születésének a
napja. Arra kérem az édesanyákat, hogy anyai szívük szeretetével teremtsék
meg családjukban a szeretet légkörét, mert ahol szeretet van, ott jelen
van az Isten. Ahol szeretet van, ott megszületik Jézus. Legyen ebben
segítségükre Jézus édesanyjának, Máriának közbenjárása az égből!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!