KOLOSTOR

Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a
neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy
mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy)
tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók
papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt:
"Ki vagy te?" Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én
vagyok a Messiás." Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?"
"Nem vagyok" - felelte. "A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt
mondták tehát neki: "Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak,
akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?" Ezt felelte: "A pusztában
kiáltó hangja vagyok: egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta
mondta". A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: "Miért
keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a
próféta?" János így válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek
áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem
vagyok méltó megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János
tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,6-8; 19-28

Elmélkedés:

Engem jelölt ki az Úr
Ma, a harmadik adventi vasárnapon Keresztelő Jánossal találkoztunk az
evangéliumban, akinek az volt a küldetése, hogy előkészítse a népet a
Megváltó érkezésére. Mielőtt küldetéséről elmélkednénk, hadd mondjak el
egy kis történetet.

Szombathy Viktor, felvidéki magyar író egyik novellájában Istenes András
azt a feladatot kapja, hogy három fenyőt vágjon ki az erdőben karácsony
napjára. A fiatal erdőmérnök szigorúan megtiltotta neki, hogy akár csak
eggyel is többet kivágjon. Az egyik az iskoláé lesz, a második a mérnöké,
a harmadikat meg Istenes András családja kapja. A favágási tilalmat ebben
az évben szigorúan be kell tartani, így rendelkezett az erdészet
igazgatósága. András már értesült róla, hogy az orvos és a jegyző drága
pénzen hozat magának fát a városból, a plébános is intézkedett már, hogy
legalább egy kisebb fenyő jusson valahogy a templomba, de a kis falu többi
családjának bizony idén nem lesz fenyőfája. S ha nincs fenyőfa, akkor
nincs karácsony sem. Nem égnek majd a gyertyák, nem érezni majd a fenyő
friss illatát, s nem száll az ég felé karácsonyi ének sem az otthonokból.
Miután kivágta a három fát az erdőben, Istenes András visszatért a faluba,
beadta a fákat az iskolába és a mérnöknek, a magáéval meg elindult
hazafelé. Az emberek sorban megállították, s panaszkodtak, hogy nekik nem
lesz se fájuk, se karácsonyuk. András megsajnálta őket, s egy-egy ágat
vágott a fejszéjével mindenkinek a magáéból. Mindenki becsülettel meg is
köszönte neki. Mire hazaért, a gyönyörű fenyőből alig maradt valami. Az
egyik kezében a fejszével, a másikban a kis ágacskával állított be a
házukba, s felesége mosolyogva kérdezte meg tőle, hogy hogyan is bírta
azzal az irdatlan nagy fejszével az a kicsiny ágat kivágni? Istenes András
pedig azt válaszolta, hogy "bizony nagy ügyesség kellett hozzá. A fából
csak ennyi maradt, mert ma én voltam a karácsony az emberek számára, engem
jelölt ki az Úr."

Engem jelölt ki az Úr - mondhatta egykor Keresztelő János is. És nem
ellenkezett, nem tiltakozott, hanem teljesítette küldetését. Engem jelölt
ki az Úr, hogy a sok évszázad óta várt Messiás előfutára legyek. Engem
jelölt ki az Úr, hogy tanúságot tegyek a világba érkező világosságról.
Engem jelölt ki az Úr, hogy előkészítsem a Messiás útját. Engem jelölt ki
az Úr, hogy a pusztában kiáltó szó legyek. Engem jelölt ki az Úr, hogy
vízzel való keresztségben részesítsem azokat, akik bűnbánatot tartanak.
Engem jelölt ki az Úr, hogy rámutassak a Megváltóra, Jézusra. Érdemes
odafigyelnünk arra, hogy János nem akar önmagán túlnőni. Nem értékeli túl
önmagát, s nem akar mást tenni, mint amit az Isten rábízott. A reá bízott
feladatot viszont hűségesen teljesíti.

Az Úr talán engem is kijelölt valamilyen feladatra. Kijelölt, hogy
Betlehem felé utat mutassak az embereknek. Kijelölt, hogy csillag legyek
és utat mutassak azok számára, akik elvesztették az útirányt. Kijelölt,
hogy a sötétségben élők számára megmutassam az igazi világosságot.
Kijelölt, hogy a reményvesztetteknek megmutassam az igazi reményt, a kis
Jézust, aki talán az egyetlen reményünk a bizonytalan világban. Talán
engem jelölt ki az Úr, hogy egy kis örömöt, szeretetet vigyek azoknak,
akik nélkülözik ezt. Engem jelölt ki az Úr, hogy társa, barátja legyek a
magányosoknak, akik egyedül készülnek az ünnepre. Engem jelölt ki az Úr,
hogy ezen a harmadik adventi vasárnapon, az öröm vasárnapján hirdessem
Jézus közelgő születésének örömhírét.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből
szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
mindazt, ami az életben ránk nehezedik.