KOLOSTOR

Szent Erzsébet szépsége



Az igazi szépség mindig az örök Szépségből tükröz vissza valamit. Csak így lehet maradandó. Árpád-házi Szent Erzsébet szépsége nyolc évszázad óta változatlan.

Mi a titka? – Már kisgyermek korától az örökhöz vonzódott: az első szó, amelyet kiejtett, Szűz Mária neve volt, első imádsága az Ave Maria. Már négyévesen a szegényeknek vitt kenyeret, és miután apja, II. Endre magyar király felelősségre vonta, kötényéből
télvíz idején a jóság kenyere helyett a szépség rózsája hullt le.

Ez a szívből fakadó szépség vonzotta a négyéves korától Wartburg várában nevelkedő Erzsébethez jegyesét, Lajost. Amikor egy vadászaton Varilla vitéz megkérdezte Lajostól, hogy tényleg feleségül veszi-e Erzsébetet, ő a szemközti hegyre mutatott, és azt mondta, ha az a hegy színarany lenne, akkor sem cserélné el érte Erzsébetet. 14 éves volt Erzsébet, amikor összeházasodtak.

A múlandó kincseket mindketten az irgalom örök kincsére cserélték: Amikor éhínség tört ki Thüringiában, Erzsébet naponta kilencszáz embernek süttetett kenyeret. Még gyermekkori ezüstbölcsőjét is eladta, hogy gabonát vehessen az éhezőknek. A hideg és meddő szépségekkel ellentétben Erzsébet szépsége meleget és boldogságot árasztott. Férje szeretete akkor sem szűnt iránta, amikor ágyába bélpoklost fektetett: a háborogva belépő Lajos a betegben a szenvedő Krisztust látta meg, és arra biztatta feleségét, hogy ilyen vendéget máskor is befogadhat házába. Ezután alapította a fejedelmi pár a bélpoklosok kórházát 28 fő részére.

Lajos nagyvonalúsága csak növelte Erzsébet sugárzó szeretetét: nagy gondot fordított öltözködésére, hogy férje tetszését megnyerje. Ha távol volt, letette drága mívű ruháit, és sötét posztóba öltözött.

19 évesen lett özvegy, Lajosnak csak gyűrűje jött vissza a keresztes hadjáratból, ez emlékeztette őt örök hűségére: II. Frigyes császár házassági ajánlatát visszautasította, helyette Jézus szolgálatát választotta.

A nyomor és a kétségbeesés a legszebb arcra is mély barázdákat von, de Erzsébet természetfeletti szépsége a szenvedésben teljesedett ki igazán: hite megóvta őt a kétségbeeséstől akkor is, amikor sógorai négy gyermekével a ködös, hideg őszi időben kiűzték őt Wartburg várából. A nyomort örömmel viselte: az istállóban, ahol szállást kapott, a betlehemi istállót látta meg, és a szerzetesekkel hálaéneket, Te Deumot énekeltetett, hogy a szent szegénységnek élhet. Erzsébet belső szépsége ekkor mutatkozott meg igazán: gyapjúfonásból élt, és ebből még alamizsnára is telt. A jótékonyságtól az sem vette el kedvét, hogy egyszer egy koldusasszony rút szidalmakkal a sárba taszította.

Ekkor már tökéletesen meghaladta önmagát, légies könnyedségét többé semmi nem kötötte a sárhoz: miután szigorú gyóntatója, Konrád tanácsára vagyonát szétosztotta a szegények között, imádságának ereje akkora volt, hogy a süketnémát, vakot, bénát is meggyógyította.

Amikor 1231. november 19-én meghalt, a nép már szentként tisztelte. Sírja mellett csodás gyógyulások történtek, sőt egy halott is föltámadt. Szépsége hatalommá vált: korán meghalt fiát a féltékeny sógorok nem merték Erzsébet sírjába fektetni, nehogy a fiú föltámadjon.

Erzsébet édesapja, II. Endre még megérte 1235-ben lánya szentté avatását. A szent példáját követte lánya, Gertrúd, akit szintén boldoggá avattak. Szent Erzsébet emléke mindnyájunkat vonz az örök Szépség felé.

Árpád-házi Szent Erzsébet. árvák özvegyek és az ártatlan üldözöttek pártfogója könyörögj értünk!

(Tarczai György és Sík Sándor nyomán)