KOLOSTOR

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea
határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele
szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak:
"Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!" Ő rájuk tekintett, és így szólt
hozzájuk: "Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak." Útközben
megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval
dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És
ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: "Nemde tízen tisztultak
meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy
hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?" Aztán hozzá fordult: "Kelj fel
és menj! Hited meggyógyított téged."
Lk 17,11-19

Elmélkedés:

Jézus szavai szerint a meggyógyított egyetlen leprás azért tért vissza,
hogy "hálát adjon Istennek". A leírás szerint ez a hála szól egyrészt
Jézusnak, az Isten Fiának, tehát a leprás kifejezi Jézus istenségében való
hitét. Másrészt szól a mennyei Atyának, aki Jézus személyén keresztül tesz
csodákat az emberekkel. A meggyógyult helyesen ismeri fel, hogy nem
embernek köszönheti gyógyulását, hanem az irgalmas Isten gyógyította meg
őt.
A hálátlan kilenc sorsa ismeretlen marad számunkra, s ahogy maga Jézus
sem, úgy mi sem kapunk választ arra, hogy miért nem tértek vissza
köszönetet mondani gyógyítójuknak. A történet mindenképpen azt a
figyelmeztetést is magában hordozza, hogy vegyük észre, amikor Isten segít
nekünk, s ne maradjunk hálátlanok.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid
teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva
hagyatkozom terád.